Hadik Andrással nagyon szeretek beszélgetni… Vele a raliról, szeretet sportágunkat átölelő közegről, privátban sokszor beszélgetünk. A megfontolt, nyugodt hangnemben véleményét kifejtő Andris meghatározó alakja a magyar ralisportnak. Van múltja, jelene és remélem jövője is a gyors pilótának. Nem ma kezdte ő sem… Amikor az 1994-es Mecsek ralit már élőben közvetítettük a Dráva rádióban a stopokból bejelentkezve, a miskolci pilóta akkor rajtolt először Pécsett Trabantjával… Huszonhárom évvel később Ford Fiesta R5-ös autójával most ő a magyar bajnokság ezüstérmese, egyben a Közép-Európai Zóna Rally bajnoka Kertész Krisztiánnal! (CEZ)
Annyira már ismerem hangvételét, hogy tudjam, mikor vidám és lehangolt. Amikor hívtam, inkább az utóbbi volt. Pedig az előbb említett eredmények ismeretében nem ezt vártam. “Igen, igazából ilyen a hangulatom, mert valójában nem tudom hova rakni ezt a bajnoki évet. A Mecsek rali után közvetlen úgy voltam vele, hogy de jókat versenyeztünk, szoros eredmények alapján nyertünk, vagy kaptunk ki, és végül ez egy ezüstérmet eredményezett. Aztán ezt még Pécsett tudomásul is vettem. Majd rövid időn belül kaptam a hírt, hogy a levett üzemanyag mintákkal baj lehet, és ez akár megváltoztathatja a korábban ideiglenesen megállapított eredményt.” – kezdjük a szokásos őszinte eszmecserét Andrissal.
“Tőlünk is vettek, és hamar kiderült a jegyzőkönyvekből, hogy szabályos. Nos, megnéztem a vizsgált értékeket, és azok teljesen megegyezőek voltak azokkal a paraméterekkel, amiket nyilvánosan közöl az a forgalmazó cég, ahonnét mi vásároljuk. Év elején megnéztem egy itthoni termék adatait, amely szintén nyilvánosan elérhető volt. Most amikor megszületett a határozat az MNASZ-ben, és a jegyzőkönyvek is felkerültek a mérési eredménnyel a netre, már nem volt elérhető az az oldal, ahol év elején ott voltak az adatok… Autómérnökként kíváncsi lettem volna rá.” – mond egy érdekességet Andris.
“Nem akarok én ezzel mélyebben foglalkozni, de ez az egész hűhó se így, se úgy nem jól sült el. Összességében sokak fejében zavart keltett, sokak számára álmatlan éjszakát okozott, vagy okoz. Vagy azért, mert gyanúba keveredett, vagy azért mert csak így tudta kimagyarázni, vagy azért mert ilyen határozatokat kellett hozni. Egyik sem szolgálta a sportágunk és versenyzőtársaim népszerűségét, nyilván a szurkolókat is megosztotta az eset. Legyenek szigorúak a szabályok, és egységesek, csak tudják is betartatni. És nem gondolnám, hogy nehéz dolog lenne szabályos üzemanyagot beszerezni, van pár forgalmazó…” – fejti ki álláspontját Hadik András.
“Szóval összességében ezért érzem rosszul magam. Én úgy könyveltem el mindent a Mecsek után, hogy jó versenyeken vagyunk túl, és győzött a jobbik. Én Kertész Krisztiánnal második lettem, amit akkor el is fogadtam, és tudomásul vettem. A színjáték utána csak összezavart, de nemcsak engem. Mindenkit. A mintavevőket, a labort, a Felügyelő Bizottságot, a döntéshozókat, az érintett versenyzőket, a szurkolókat. Tehát senkinek nem jött jól, csak annak, akik kívülállók voltak a történetben. Így szerintem nagyon nehéz elfogadni utólag egy eredményt.” – érvel teljesen elfogadhatóan a miskolci pilóta.
“No, nem ezzel kéne már foglalkoznunk, csak kérdezted, hogy vagyok… Én nagyon szeretem ezt a sportot, és szeretek itthon versenyezni. Csak oda kéne figyelni a részletekre, és be kell tudni tartatni a szabályokat, amit hoztak. Olyan sportról beszélünk, ahol egy komplett, családi házas lakóparkot füstölünk el egy évben. Tehát ennyi befektetés, áldozat után semelyik versenyzőt nem szabad év végén az eredmény és vizsgálatok tekintetében kétségben hagyni. Hanem úgy kell zárni az évet, hogy mindenki érezze, az úgy volt, így történt, és feketén, fehéren ez a végeredmény. És akkor büszke vagyok akár az ezüstérmemre.” – érzékelteti András, hogy most nem feltétlen van így ezzel.
Idén a CEZ-ben bajnokok lettetek Krisztiánnal, váltok témát druszámmal. “Igen, ezt a címet elnyertük, pedig igazából év elején nem volt tervben. Aztán, hogy versenyezzünk, elindultunk Ausztriában egy futamon. Majd úgy alakult az év, hogy ebbe a sorozatba tartozó futamokon még indultunk, és végül ez abszolút győzelemmel párosult. Meg kell hogy mondjam, hogy a külföldi futamok rendezés, lebonyolítás szempontjából nagyon profik voltak. Nagyon élveztük a szereplést.” – vallja be András a futamokkal kapcsolatos véleményét.
Akkor elcsábulsz te is, azaz jövőre nemzetközi szereplésben gondolkodsz, próbálom becselezni Andrist.“Nem ilyen egyszerű ez. Nyilván nem titok, két autó áll a csapat rendelkezésére. De! Én pár hete még abban gondolkodtam, hogy jövőre ismét harcba szállok a magyar bajnoki címért. De a csapat érdekeit, és működését tekintve ez még változhat. Ha két versenyző is a mi autóinkat választja a magyar szerepléseihez, akkor mérlegelnem kell. Így valóban játszadoztam a gondolattal, hogy ERC futamokon is megmérettessük magunkat Krisztiánnal és a csapattal, de minden képlékeny még. Ez nemcsak érzelmi, hanem anyagi kérdés is. Szólok, ha döntöttem…” – zárjuk nevetve a témakört. Csak kihúztam belőle valamit…😂😜
De nem adom könnyen a bőröm, mert privát beszélgetéseink során Andrist mindig megdicsérem aszfalton nyújtott teljesítménye láttán, de kitértünk a murvás alakításokra is, és ott kis csiszolni valót látok. Mondom én a fotelből, de egyébként tényleg sokat beszélgetünk róla. Az ERC futamokon meg ugye dominál a murva…“Igen, nézegetem én is. Részben mindig igazat adtam neked. Valóban úgy érzem én is, hogy aszfalton hatékonyabbak vagyunk, és murván még kell találni pár másodpercet. Elemzem a felvételeket, nem tagadom. Természetesen foglalkoztat a dolog, hogy még jobb legyek a lazább borításon. Az idei bajnokság is pontosan megmutatta, milyen szoros volt a küzdelem, és minden pont fontos, amit megszerzel, vagy akár elveszítesz a murvás talajon.” – veszem tudomásul dagadó mellel a fotelban Andris válaszát…😂😂😂
Nem cukkolom tovább, pedig nagyon jól tűri, inkább a karácsony közeledtével témát is váltunk. Most már csak az ajándékok beszerzésével foglalkozol, tapogatózom nála. “Még nem teljesen, ugyan úgy terveztem, hogy már az üzleti dolgokkal nem foglalkozom a héten, de azért ez nem teljesen így van. De a párommal, Nikivel már gondoskodtunk pár ajándékról. Kislányom lassan három éves lesz, és az ő meglepetései már nagyjából rendben vannak. És persze a családtagokról sem feledkezünk meg, hisz karácsonykor mi is szűkebb körben ünneplünk, de akik közel állnak hozzánk, azokra mind gondolunk, és együtt vagyunk velük.” – avat családi titkaiba András.
És milyen apuka egy kőkemény versenyző, aki huszonöt éve koptatja a gumikat, és közel három éve egy kislány változtatta meg az életét, érdeklődöm nála. “Hát, év közben nem vagyok teljesen egy minta apuka, hisz sokat foglalkozom a sporttal és az ehhez kötődő vállalkozásaimmal, de megígérem, most karácsonykor csak a kislányomé vagyok. Niki olyan régóta a társam már, hogy ő ismer, és segít mindenben. Ez nem is mehetne másképpen, csak úgy, hogy ő is imádja a ralit. Ezért aztán a nagyszülőknek is hálás vagyok, mert kislányunk nevelésében, felügyeletében sokat segítenek.”- nem is várva más választ egy olyan versenyzőtől, aki az autóit is bérbe adja, miért lenne ez másképpen a kislányával, nevetünk epés megjegyzésem okán…😊😜
A beszélgetés második felében, kellően feloldódva csevegtünk. Már nyoma sincs az elején megütött hangnemnek, hangulatnak. Így is van rendjén ez. A dolgokat megmásítani nem lehet, nem is kell, így van vele ezzel Ő is. Arccal előre tekint. Számolgat, tervez, vázolja inkább következő szezonját. Megerősíti, hogy Kertész Krisztiánnal 2018-ban is versenyeznek, de valóban konkrétumokkal még nem tud szolgálni, mert mások döntései, és lehetőségei is befolyásolják majd az ő menetrendjét. Hisz Hadik Andris mögött, az általa irányított csapat, versenyeztetéssel is foglalkozik. Hosszú utat járt be az 1994-es Mecsek rali óta… Hol van már az a Trabant… De ő még itt.😍 Az idei esztendő ezüstérmese és a CEZ kupa abszolút győzteseként.💪
Kellemes Ünnepeket Hadik Andrásnak és Kertész Krisztiánnak, és szeretteiknek, családjuknak.
Kósa András Race1.net
A képeket Kertész Krisztián és Balla Niki facebook oldaláról emeltük a cikkbe. A rallyeyes.hu-nak külön köszönjük munkájukat, és a remek fotókat.
