“Tehetség kerestetik…és talál!” 4. rész: Janovich Roland

Folytatódik a tehetségeket bemutató sorozatunk és az eddigi legfiatalabb szereplő következik. Janovich Roland 24 éves. Lehet, ez más sportágban egy kiforrott sportolót jelentene, de az autósport nem női torna, vagy ritmikus sportgimnasztika… Bár néha szükség van ilyesfajta adottságokra is, főleg  amikor a kocsit kell elhagyni egy esetleges attrakció után… Ilyet is fogtok találni a cikkben…😜

 

Roland kezdeti lépéseit az öccsèvel, Janovich Krisztiánnal tette meg, de erről már hallgassuk a fiatal versenyzőt.“A versenyzési láz a nagybátyámtól indult,  Ő volt a környezetünkben, aki hobbi szinten foglakozott autósporttal. Neki köszönhetünk később egy kezdő autót is. Úgy 2006 körül, Krisztián öcsémmel kaptunk tőle egy öreg kocka Ladát. Rögtön neki is estünk és sufni tuning alá vetettük a gépet. Ezzel tettük meg az első lépéseinket.” – avat bele Roland.

“Felváltva hajtottuk a kocsit. Hol ő, hol én vezettem, ekkor 14-15 évesek voltunk így jogosítvány híján zártpályás szlalom derbiken indultunk. Legtöbbet Kiskunlacházán szerepeltünk a repülőtéren és a Komi Rally murvás versenyein. Az autó egy teljesen utcai kocka Lada, csavaros bukócsővel és hegesztett difivel, de arra tökéletes volt, hogy tekergethessük a kormányt, kicsit vívjunk másokkal,  megmérettessük magunkat.” – emlékezik vissza.

“Aztán eljött az érettségi ideje és a sikeres vizsgák után apukánktól kaptam egy utcai 1200-as zöld Ladát, ez az az autó amivel ma is versenyzek. Ezt kezdtem teljesen saját kezűleg építgetni. Mindig amikor volt rá kis pénzem vagy időm, már vettem is bele ezt-azt. Így eltelt négy év, mire odáig eljutottam, hogy versenyautó legyen, hisz már 2015-öt írtunk, mikor végre bukócső került bele. Felavatni versenykörülmények között meg tavaly volt először lehetőségem.” – meséli büszkén Janovich Roland a saját autójáról.

“Először májusban indultam vele, a már megszokott helyszínen az FRT versenyen Kiskunlacházán. Ez a gumikerülgetés verseny jó volt arra, hogy kicsit megismerjem az újonan elkészült autómat, jó munkát végeztünk, vagy sem… A következő fellépés már igazi ralifutam jellegű volt; nyáron indultunk Korányi Petivel a porrogszentkirályi futamon. Nem az óra ellen versenyeztünk itt még, inkább a látványra mentünk, olyan “ladás” mutatványt akartunk, másra egyébként sem volt lehetőségünk az utcai gumik miatt.” -meséli lelkesen.

“Jól sikerült a verseny, így kellően felbátorodva ősszel elindultunk az orfűi sprinten. Lehet nem kellett volna… Csepergett az eső, a kocsin hátul 14 éves utcai gumik voltak. Élveztük a keresztben csúszkálást, de az örömünknek hamar vége lett. A Magyarhertelend felé vezető szakaszon jártunk, amikor egy bal kanyarban nagyon elúszott a hátulja. Gyorsan közeledtünk az út széléhez, a kocsi jobb hátulja leakadt a betonozott árokba, és onnan nem volt menekvés. Amikor már éreztem, hogy ezt nem fogom tudni összeszedni, elkezdtem mondani a magamét, de ez persze semmit sem segített. Berántott minket, felborultunk a betonárokban, fejre érkezve landoltunk. Húú, de ideges voltam!” – meséli Roland. Mindezt megtekinthetjük belső és külső felvételeken is. Igazat mondott a pilóta…😂

“Nagyon kibuktam! Amit évekig építettem, mindjárt az első komolyabb versenyen semmivé lett. Igazából a bukócsövön kívül, szinte minden elemet ki kellett cserélni a karosszérián. Volt mit helyrehozni, rengeteg munka állt előttem újfent. Hadd említsem meg, hogy nagyon hálás vagyok barátaimnak és családomnak akik ez idő alatt mindig tartották bennem a lelket, biztattak, segítettek, megerősítettek amikor el voltam keseredve. Nélkülük nem tudtam volna ismét talpra állítani az autót.” – meséli Roland, hogy milyen mélyre került. 

“A motorom nem egy nagy költségvetésű erőforrás, nem tartalmaz kovácsolt és nagyszelepes alkatrészeket. Sárosi Soma, a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett autógépész mérnök barátom és egyben csapatvezetőm építette újra annak a motornak az alkatrészeiből amivel eddig is mentem. A teljes hajtáslánc Csáthy Miklós (Májki váltó) által készített, ő is nagyon jó barátom, ezúton köszönöm nekik a segítséget!” – hálálkodik Janovich Roland. Ilyen önzetlen baráti segítségek nélkül ezek a dolgok nem is mennének. 

“Az autó erre az évre elkészült. Ismét Kiskunlacházán kezdtem az esztendőt. Aztán a szokott forgatókönyvet követve Porrogszentkirály következett. Itt debütált Busa Andrea navigátorként, aki így már nem csak civil életemben volt a társam, hanem a versenyautóban is. Négy öregecske slick gumival mentünk, nem fogtak sokat, de így is a Sprint kategóriában abszolút negyedikek lettünk, annak ellenére is, hogy elvittünk egy lassítót… Andi nagyon jól kezdett, egyébként is szeretem, ahogy diktál.” -most még…! Meg, amíg csak a kocsiban teszi…😂, vetem oda nevetve. Humorizálunk ezen kicsit, de Rolandot nem nagyon lehet kibillenteni. Aztán folytatjuk az interjút. 

“Ezt követően elindultunk a Bajna – Lábatlan MARB versenyen is. Itt már kifejezetten koncentráltunk az eredményre, az óra ellen mentünk. Felkerülhettek a kocsira a használt Yokohama gumik, és így picit biztatóbb volt már az elejétől. Sikerült a Sprintben abszolút első időt is autózni, azonban egy nem várt műszaki hiba következtében, sajnos az utolsó gyorsasági szakaszon lépésben tudtunk csak menni. Az újonnan vásárolt hardy tárcsa felrobbant, és egy nagy lyukat ütve bejött a kasztniba. Szerencsére Andi lába nem sérült meg, így a végén gurultunk, de beértünk a célba. Még így is a hetedik helyet elcsíptük.” – meséli Roland közös kalandjukat Kedvesével. Mások egy jó moziról, vagy közös buliról, egy klassz strandolásról mesélnek, ők meg a hardy tárcsáról…😂 Aztán Roland visszatért a tett helyszínére, azaz Orfűre, a tavalyi nagy bukást hozó pályára. Most már Andival.

“Belül bennem voltak az emlékek, de bizonyítani szerettem volna, hogy az akkor figyelmetlenség volt, és most jobban fogok menni.  Össze is jött a dolog! Először Yokohama, majd később Hankook gumival mentünk, persze használt abroncsokról van szó. Sikerült az abszolút második helyet megszereznünk a Sprint kategóriában. A Kálmánczi Balázs, Schmidt Balázs páros nagyon jól ment, érinthetetlenek voltak számunkra. Nekem ez a verseny is nagyon tetszett, a hangulat nagyon jó volt, az ellenfelekkel igen kedélyesen beszélgettünk a szakaszok között.” – dicséri a MARB futamot Roland. Ide mindig szívesen jön vissza, főleg, hogy most ő győzte le a pályát…😂

“Nincs nagy csapatunk, de annál barátibb a hangulat. Soma, Márton Balázs és Ternovics István segítségére mindig számíthatunk Andival. Az orfűi eredményen felbuzdulva a Szilveszter ralit tervezzük még idén. Szigorúan utcai gumikkal, mert ott a látvány és a show a lényeg. Jövőre meg minden vágyunk egy teljes MARB szezont futni, ami csak szponzorral lenne elérhető, ami még nincs, de reméljük lesz nemsokára. Eddig teljesen önerőből mentünk, a barátaim segítségével és a saját erőforrásaimból, de bizakodunk, hátha…” – fejezzük be Rolanddal.

Egy újabb tehetséget mutattunk be, aki első nyugodt versenyén, a lehetőségekkel élve, már egészen a második helyig repítette a zöld kereklámpás Ladát. Azt az autót, amit az érettségi óta, saját kezűleg ápol, épít, fejlesztget, persze a hathatós baráti segítséggel. Sok boldogságot és örömet kívánok mindkét fronton a párosnak.

 

Kósa András Race1.net

A képeket Janovich Roland küldte a Race1.net szerkesztőségének. A címlapfotó a Rallyfotok.hu remek képe, amit külön köszönünk! 

Post2