Istovics Gergő nem véletlenül adta a stafétát Csökő Zolinak. Ő nemhogy ismeri a szakmát, még oktatja is. Segít a feltörekvő fiataloknak többedmagával. Nos, Zolival közel harminc éve ismerjük egymást, így nem véletlen, hogy jól elbeszélgettünk. Ezért az átlagosnál hosszabb interjú, de sztorik, érdeksségek miatt észre sem veszitek majd. 
1. Mennyire vagy elégedett az eddig elért eredményeiddel?
Többé kevésbé. Van ezzel kapcsolatban hiányérzetem. Kategória bajnokságból nem állok rosszul, abból van négy. Az abszolút bajnokság még hiányzik. Ha nem a számszerű eredményeket nézzük, hanem azt, hogy adott szituációban, adott feltételekből milyen eredményeket sikerült kihozni, akkor nem vagyok elégedetlen.
2. Biztos, hogy mindig is navigátor szerettél volna lenni?
Nem biztos. Gyerekkoromban és a rallye-s pályafutásom elején még gondoltam rá, hogy pilóta szeretnék lenni. De amikor Gilivel a ’90-es évek elején egyszer csak az élmezőnyben találtuk magunkat, akkor már meg sem fordult a fejemben. Külön szakmának gondolom a navigálást. Bár imádok autót vezetni, be kellett látnom, hogy a számos kiváló pilóta – akikkel volt szerencsém versenyezni – tudásának 50%-át nem tudom, a másik 50%-át nem merem megcsinálni. Főleg akkor, ha ül mellettem valaki. A vezetési tudásom arra jó, hogy maximális biztonsággal és viszonylag haladósan képes vagyok akár nagyon messzire is eljutni. Egy alkalommal például alig több, mint 11 óra alatt hazaértem Párizsból. Szóval, a pilótaként való versenyzés már nem izgat, a navigátor ülés otthonos számomra, a B oszlop mögött, lenn a padlón. 😃
3. Van példaképed, ha igen, ki az, akire felnézel és inspirált téged is? És miért ismered el?
Több példaképem is van. Elsődlegesen Zsembery Jenőt említeném. Talán nem mindenki tudja, de Neki köszönhetjük a hazai gyorsasági itiner alapjait. Tudomásom szerint Ő adoptálta az úgynevezett francia módszert, fordította magyar nyelvre, hogy ezáltal minél gyorsabban és eredményesebben teljesíthessék a gyorsasági szakaszokat Ferjáncz Attilával. Ebből alakult ki a későbbiekben a manapság itthon használt itinerek sokféle változata. A lényege, hogy a pilóta számára a navigátor egy speciális jelrendszerrel filmszerűen, mintegy előre vetíti a pályát. Már kamasz koromban volt szerencsém megismerni Őt. A szomszéd Ignác Bácsi jóvoltából gimnazista koromban nyári munka alkalmával dolgozhattam a KFKI-ban. (Központi Fizikai Kutató Intézet), ahol Zsembery Jenő is tevékenykedett.
Nagyon tiszteltem még Dr Tandari Jánost is. Aztán példaképemnek tartom Büki Ernőt és Tóth Imit. Bár Ők hasonló korúak, mint én és hosszú éveken át ellenfelek is voltunk. Nem feledkezhetem el Oroszlán Tibiről sem. Baráti a viszonyunk mindannyiukkal és tisztelem a tudásukat. De mindenképp említeném még Nyírfás Julit, akinél precízebb és felkészültebb navigátort nem ismerek. Végül, de nem utolsó sorban Kerekes Jotit mondanám még, aki gyerekkori barátom és amúgy első pilótám volt még Rallye 2-ben ’89-ben, mára pedig az egyik legprofibb navigátor egy élő legenda, Wirtmann Feri mellett. Az újabb és legújabb generációból figyelem és tisztelem a munkásságát Halász Szabó Anettának, Marcsa Nikinek, Bán Vityának, Patkó Gábornak, Schmidt Ádámnak, Hanyik Gergőnek és nem utolsó sorban Istovics Gerinek, aki ezt a stafétát most átadta nekem. A külföldi sztárnavigátorok tevékenységébe kevésbé látunk bele, de a belsőkamerás felvételek alapján nekem Robert Reid és Nicky Grist stílusa tetszik a legjobban. Mindketten nyugodt hangnemben, ragyogó ritmusban, szépen artikuláltan diktáltak. Illetve még valaki: Peter Diekmann, akitől a fordított füzet (alul a spirál) használatát lestem el egy Semperit Rallye-n a ’80-as évek közepén.
4. Mi volt az eddigi legnagyobb baklövésed és lett következménye?
A legnagyobb baklövés? ’96-ban Gilivel és az Audi S2-vel volt alkalmunk indulni Ausztriában a “Harrach Sprinten”, a rallye pilóta Gróf Úr birtokán Bruck környékén. Ez egy pazar, kb 22 km-es murvás pálya, amit 5 alkalommal kellett teljesíteni. A gyors vége gyakorlatilag a szervizpark, így az utolsó néhány kanyart a Szerviz csapatok is megtekinthetik. Láthatják, hogy a versenyzők mennyire tették tönkre a versenyautót és felkészülhetnek, mire a páros néhány perc múlva majd megérkezik a szervizbe. 🙂 Itt a pályabejárás is versenyautóval történik, két alkalom, egy felírás, egy kontroll. Rendesen időellenőrzővel, percenkénti indulással, mintha már verseny lenne.
Igen ám, de a két tréning után a versenyen 2 percenként rajtoltattak, hogy a por ne legyen zavaró senkinek. Itt történt, hogy a második tréninget és a szervizt követően álltunk sorba a rajthoz még az időellenőrző előtt. Na itt már 2 percre kellett volna bemenni, én pedig elegánsan beinvitáltam Gilit 1 percre. Sikerült ily módon 1 perc büntetést begyűjteni még a rajt előtt. Háát… Gili nem volt túlságosan feldobódva… 🙂 Egyetlen mentségem az volt, hogy ott a helyszínen kaptam meg a versenykiírást, szinte az utolsó pillanatban dőlt el, hogy egyáltalán indulunk a versenyen. Túl sok idő nem volt felkészülni. De jó lecke volt, még akkor is, ha ennek a versenynek gyakorlatilag semmi tétje nem volt számunkra, amolyan jutalom játékként kaptuk a lehetőséget.
Mondanom sem kell, hogy azóta sem követtem el ilyen hibát. Ezt tanítjuk egyébként Nyírfás Julival és Kerekes Jotival az idén már 8. alkalommal lezajlott Co-Driver Rallye School-ban is. Vagyis annak ellenére, hogy veszélyesebb hiba, mégis egy navigátor számára bocsánatosabb “bűn” a gyorsaságin kiesni a ritmusból, ne adj Isten teljesen elveszteni a fonalat, mert akkor még a pilóta képes megmenteni a helyzetet és van esély visszatalálni. De, soha ne tedd meg a pilótáddal, hogy beviszed akár egy perccel előbb! Ott már a pilóta nem tud segíteni, az már vér ciki. Jó persze, Ő meg bevihet az árokba, a bozótba vagy neki egy fának, de az mégis csak más történet,,,
5. Ki volt eddigi pályafutásod alatt a legjobb pilóta, akivel együtt tudtál dolgozni és miért őt emeled ki?
Szerencsésnek tartom magam, mert csupa kiváló pilótával volt alkalmam versenyezni. Köztük volt olyan, akivel néhány évvel később egy-egy beugrás erejéig újra mentem. Kerekes Jotival két évet száguldottunk Trabanttal Rallye 2-ben ’89-’90-ben. Még ’90-ben egy egy beugrás Zima Zoli és Zima Peti mellé. Majd ’91-ben Szabó Csabival egy emlékezetes Salgó Rallye szintén Trabival. Ugyanebben az évben kezdtem Gilivel menni még a “kocka” Suzuki Swifttel, majd 2 év következett a gyári ex-Baumschlager féle Gruppe A-s VW Golf GTI-vel. Majd 4 év A-s Audi S2. Aztán ’98-ban kicsit elakadtunk, azaz nem tudtunk versenyezni, de a 0-ás autóval előfutóként segédkeztünk a versenyeken.
Fogalmazhatok úgy, hogy Gili mellett váltam felnőtté, mint navigátor az együtt töltött fantasztikus 8-9 év alatt. Ezután volt néhány beugrásom illetve pici szünet, majd ’99-ben nyertem meghívást Vizin Laci Bácsi mellé az N-es Subaruba, majd 2000-ben szintén Vele autóztam. Újabb pici szünet, illetve néhány beugrás Herczig Norbi mellé Skoda Felicia Kit Car, illetve Citroen Saxo Kit Car-ba. 2004-2005-ben aztán Turán Fricivel mentünk egy brutális A-s Mitsubishi Lancer EVO 6-ossal. Majd Herczig Norbival 2006, 2007, 2008-ban Subaru WRC-k különféle változataival.
Aztán 2009-ben Ifj Érdi Tibivel egy brutális 2007-es Subaru WRC-vel, illetve egy alkalommal Skoda Octavia WRC-vel. Aztán 2010-ben Dr Kiss Elemérrel egy N2010-es Subaru-val. Szintén 2010-ben beugrás Vizin Laci Bácsi mellé Ciprus Rallye-n R3-as Honda Civic, majd 2011-ben szintén Laci Bácsival Mecsek IRC az R4-es Subaruval. Aztán 2013-ban ismét Turán Fricivel egy 2008-as Ford Focus WRC-vel szintén Mecsek Rallye, ahol sikerült nyerni is. Tulajdonképpen ez a pályafutásom egyik csúcsa, egyben legnagyobb élménye is. Egyrészt az abszolút győzelem miatt, másrészt az autó miatt, meg ahogy azt Frici kezelte. Huhhh.. Azt gondolom, hogy ennyire brutális autóval, mint a 2008-as Focus WRC volt, már nem lesz alkalmam versenyezni. Nagyon érdekes volt látni azt is, hogy Frici mennyivel higgadtabb, magabiztosabb volt, mint 8 évvel azelőtt. Aztán mentem még néhány versenyen R2-es Peugeot 208-assal Klausz Kristóffal, aki a jelenlegi magyar rallye egyik legnagyobb ígérete, tehetsége szerintem.
Majd szintén néhány verseny Csík Zolival az Ő gyönyörű, gyári dekoros Subaru WRC autóival. Aztán még nem hagyhatom ki, hogy kaptam egy nagyon izgalmas meghívást 2018-ban az első Nyíregyháza Rallye-ra, mégpedig Ifj. Tóth János, Janika mellé. Sajnos nem mentünk sokat a versenyen, de a felkészülés szuper hangulata, Janika hihetetlen profizmusa felejthetetlen emlék marad. Jó lenne újra együtt menni majd még valamikor, valamivel! Még említeném újra Herczig Norbit. Vele annyira egy hullámhosszon voltunk abban a három Subarus évben, hogy 3-4 alkalomnál többet soha nem kellett mennünk a pályákon a verseny előtt, tökéletes itinereink voltak és amíg az autó nem állt meg, nagyon jó eredményeink is. Azért 2007-ben egy éves absz. 3. hely összejött. 🙂 Ha egyszer végre újra indul minden más mellett a Rallye élet is, akkor az idei évtől újra teljes szezonban versenyzem. A pilótám Viszló Csabi lesz egy R2-es Peugeot 208-ban, a márkakupában. A remények szerint így most újra néhány teljes szezonban versenyzem majd, ami azért is komoly kihívás lesz, mert Csabi közel tíz év profi go-kart versenyzés után a tavalyi Szilveszter Rallye-t követően most debütál majd az ORB mezőnyében.
6. Osztod azt a véleményt, hogy a navigátoroknak is valami nem stimmel a homloka mögött, mint a kapusoknak a labdajátékokban ?
Azt gondolom, hogy mi navigátorok nem félni, legfeljebb néha megijedni szoktunk. Most olyanokat nem említenék, akik szemmel láthatóan rettegnek, de valamiféle hiúsági okból mégis versenyautóba ülnek. Én biztosan abbahagyom a versenyzést, ha felmerül bennem a félelem gondolata. Nyilván kell valamiféle “agylövés” ahhoz, hogy valaki jól érezze magát egy autóban bekötözve, amiben másvalaki tekeri a kormányt és ami elég gyakran 150-200-al száguldozik az erdőben a fák között, sokszor egy nyomsávos aszfalton vagy éppen murván, havon, jégen. Sokan azt gondolják, hogy a rallye valami esztelen, életveszélyes dolog, holott százszor veszélyesebb egy nyári hétvégén, mondjuk szombat délelőtt az M7-es autópálya, amikor kétszer annyian ülnek a kormány mögé, mint ahányan kellene.
A rallye improvizatív sport, de ennek ellenére semmi nincs a véletlenre bízva. ez a lényege egy jó felkészülésnek. Nem tudsz mindent kipróbálni, nem is lenne úgy érdekes, nekem legalább is. Én imádom a zenét. A rallye mellett ez a második dilim, persze vannak különleges kedvenceim, de minden jó zenét szeretek. Egy jó versenyzőpáros egy jó autóban olyan, mint egy jazz quartett. Minden hang a helyén van, semmi disszonancia. Sokszor a színpadon születik, mégis tökéletes. Tudomásul kell venni, hogy amikor leesel az útról, az árokban mész vagy netán hemperegsz egyet az autóval, addig mondd az itinert, amíg mozog az autó. Idegeskedni felesleges, nem old meg semmit. A pilótáknak “jogában áll” hisztizni, Neked akkor is nyugodtnak kell maradnod. Optimális esetben kijössz az árokból, gyűrött kabin nem gond, csak legyen alatta fotómű! Sokszor a Kedves Nézők a “hátukon” visszavisznek az útra, hogy mehess tovább. Hát nem teheted meg, hogy félreállsz, amíg mozog alattad az autó! Navigátorként akkor kell a legnyugodtabbnak lenned, amikor a legnagyobb a baj! Erre normális ember nyilván képtelen.
7. Mi az amivel elégedett vagy a ralisportunkban és mivel nem?
Azt gondolom, hogy a Szövetség sokat tudna segíteni abban, hogy a rallyesport könnyebben jusson anyagi forráshoz. Auditálni kellene magát a sportágat. Ez komoly segítség lenne mind a versenyzők, mind a verseny rendezők számára. Kellene egy hivatalos felmérést végeztetni egy hivatalos közvélemény kutatóval. Még akkor is, ha nyilván sokkal szerényebb számokat kapunk, mint mondjuk 10-15 évvel ezelőtt. Sokkal régebben kellett volna ezt megtenni, de talán még most sem késő! Más sportágakban még van látható, valós értékén működő szponzoráció. Be kellene kapcsolni a rallye-t a média mixbe. A multi cégek, reklámra, szponzorációra fordítandó büdzséjét nagy média és reklámügynökségek kezelik. Hivatalos felmérések, adatok nélkül az ügynökségek nem hazárdírozhatnak a megbízó cégek pénzével. A média piac jelentősen átalakult a social média megjelenésével, elterjedésével. Alkalmazni kell ezeket az internetes platformokat, mert ezek ráadásul egzakt módon mérhetőek. pontosan lehet látni a látogatói számokat.
Aki komoly szinten szeretne versenyezni komoly támogatókkal, annak meg kell tanulnia ezt is vagy érdemes megbíznia egy hozzáértőt. A másik dolog, hogy a rendezvényeket, a versenyeket más szemléletben kellene rendezni. Hiányolom a gesztusokat, az olyan kisebb vagy nagyobb figyelmességeket a hazai versenyekről, amitől versenyzők és nézők egyaránt jobban érezhetik magukat. Ha már belépőt kérnek a nézőktől, akkor a nyugtán kívül járjon már érte egy műsorfüzet vagy akár egy sapka, póló vagy bármi a verseny támogatójának logójával! Valami figyelmesség, kedvesség. De járjon ilyesmi a versenyzőknek is! Mondjuk egy flakon ásványvíz vagy gyümölcs például a gyűjtő állomáson. Vagy egy közös ebéd az egész mezőnynek, ami egyszer Szombathely Rallye-n volt, ha jól emlékszem a nap felénél..Egészen közeli országokban ezt ragyogóan csinálják. Fantasztikus hangulatban ÉLIK a rallye-t. Kedvesek, segítőkészek, mindent megoldanak, örülnek, ha ott versenyez valaki. Nem véletlen, hogy rengetegen járnak külföldi versenyekre, vesznek részt külföldi bajnokságokban. És nem minden pénzkérdés, hanem kreativitás, figyelmesség.
8. Melyik volt életed eddigi legnagyobb kihívással járó futama?
Számomra a legnagyobb kihívás 2010-ben a Ciprus Rallye IRC futama volt. 280 km körüli gyorsasági össztáv, három nap 12 különböző szakasz, ebből több 20 km feletti. Maximálisan 2 pályabejárási lehetőség. Egy komplett éjszakát dolgoztam az itinerrel, végignézve a belső felvételeket, pontosítva, beirkálva egy csomó tereptárgyat, amit nem feltétlenül diktáltam, csak a tájékozódást segítette. Egy rakás olyan plusz infó, amivel tudtam “űzni” a pilótámat. A 2WD kategóriában 2 helyet szereztünk Vizin Laci Bácsival az R3-as Hondával. A kategóriát Karl Kruda nyerte egy Super 1600-os Suzuki Swifttel. Számomra más szempontból is komoly kihívás volt. Az utazás előtt 3 nappal kiújult egy korábbi gerincsérvem, valószínűleg valami óvatlan cipekedéstől. Az volt a mázli, hogy jóformán csak ülni tudtam fájdalom nélkül. Se állni, se feküdni. Így aztán ültem. A versenyautóban is meg a szállodai szobában is. Ülve aludtam majdnem egy hétig a fotelban. Mindez a Világ talán legbrutálisabb talajú versenyén. De hatalmas, felejthetetlen élmény volt. Verseny közben mindent megold az adrenalin. 🙂
9. Melyik futam az, ahol mindenképpen indulni szeretnél egyszer pályafutásod alatt és miért?
A Monte Carlo Rallye-t választanám. Szerintem a legösszetettebb, legimprovizatívabb, legnehezebb verseny. Számomra semmihez sem hasonlítható hangulata van. Ráadásul a környéket is imádom, legalább tízszer jártam arra, ebből háromszor a versenyen nézőként, a többi alkalommal pedig mint turista. Már úgy ismerem Monaco felett a hegyeket, a Col de Turinit, mintha otthon lennék. Egyszer jó lenne végig navigálni egy Montét!
10. Ezt a tíz kérdést melyik kollégádnak tegyük fel a következő részben a te kérésedre?
Köszönöm szépen a stafétát Istovics Gergőnek és önmagában a lehetőséget is. Nagyon tetszenek ezek az írások, hogy picit jobban megismerhetjük egymást, hogy ki hogyan gondolkodik a rallye-ról és az ahhoz kapcsolódó dolgokról. Én legelső pilótámnak dobnám a labdát, aki a manapság az egyik legrutinosabb navigátor. Kerekes Joti válaszait várom. 🙂
Kósa András Race1.net
A képeket Csökő Zoltán küldte. Fotók: Szombati Róbert, netrally.hu, Peták Tibor, Kacsándi Norbert, Bitto Zsolt, rallyeyes.hu
Az “ööőőöö… Illetve… 😂😂😂 ” cikksorozat eddig megjelent részeit a riportalany nevére kattintva olvashatod.
| 1. rész | Ferencz Ramón |
| 2. rész | Mesterházi Márk |
| 3. rész | Kuti Péter |
| 4. rész | Németh Gergely |
| 5. rész | Istovics Gergő |