Megmondom őszintén, nagyon örülök, hogy összejött az interjú Istvánnal. Hevesi Pisti az, az én véleményem szerint, aki emberi és versenyzői kvalitásaihoz képest, aránytalanul kevés lehetőséget kap a médiában. Pedig a szakértő szurkolók egyik kedvence, nem alaptalanul. Ezért különösen boldoggá tett a jó ízű beszélgetés.
Aminek elején, aztán jól rám is ijesztett. Meglepő őszinteséggel, bár ez a jelző az ő esetében így nem érvényes, mesél a szűk három hete történtekről. “Elmentem egy jó hókocsikázásra a barátokkal. A csapatás közben éreztem hastáji görcsöket. Hát mondom a legjobbkor jött, visszatartottam, olyan gyomorrontás utáni dologra gyanakodtam. Hazaérve egyből az illemhelyre mentem, amikor is nem az távozott belőlem, amire számítottam. Hanem tömény vér, és ez rövid időn belül megismétlődött. Úgyhogy két órán belül már a kórházban voltam.”
A Rally Café Autósport Magazin februári száma még kapható!
“Ott már nagyon rossz bőrben voltam, hisz nagyon sok vért veszítettem. És folyamatosan, amíg rá nem jöttek a hibára… Kiderült a végbélen belül történt a “kifakadás”, és hála Istennek, nem mondjuk feljebb, gyomor tájékán. De így sem volt kellemes. Én a részletekre már nem is emlékszem, mert még az eszméletemet is elvesztettem a végén, a kivérzés határán. Az orvosok végül egy gyors beavatkozással, elhárították a “turbócsövem” sérülését…” – veszi a végét már humorosra Pisti.
“Sajnos fizikálisan is megsínylettem a dolgot. Igazából én jól érzem már magam, de a vérképem még nem az igazi. Tömöm magam mindenféle vitaminnal, és egyéb alkotóelemmel, hogy minden visszaálljon a régi kerékvágásba. Egerben már a topon szeretnék lenni. Ezért aztán a napokban is ment a hóautózás. No, meg van munka bőven szeretett autómmal is a Mitsubihi EVO VI-sal. Éppen ma vittem a kicsikét gépkönyvezni…” – meséli nevetve István.
“Itt volt a könyvezés Matics Misinél. Vele is nagyon jóban vagyok, sokat köszönhetek neki, felnézek rá. Örömmel tölt el, hogy idén valószínűleg egy helyen megyünk majd az ORC-ben. Biztos jól lever majd az új gépével, de azért igyekszem majd én is nyomni. De nem tudom mennyi esélyem lesz az ő autók, és remek versenyzői adottságaikkal szemben. Jó kis mezőny lesz nálunk, ahogy hallom.” – elmélkedik már Pisti az idei bajnokságon. A remek időket produkáló pilótát piszkálom kicsit, nem túl nagy az álszerénység a saját teljesítményével kapcsolatban.
“Nem, én tényleg így gondlom. Örülök, ha a szurkolóknak tetszik, amit nyújtok, de van sok jó pilóta, akik ellen élmény, és kihívás versenyezni. Én elsősorban magamnak próbálok megfelelni. A saját szórakoztatásom céljából megyek. Imádom az autómat, de az túlzás, hogy én ezt az EVO VI-os kocsit ki tudnám autózni. Ez nem igaz, nézd meg, a Vb-és pilóták, akik naponta ülnek az autójukba, és eszeveszett tempóra képesek, na ők autózzák ki az autójuk 95%-át szerintem. Én akkor talán ha a hatvanat a sajátommal. Azért lássuk be ezt reálisan.”– vallja saját teljesítményét István.
“Én nagyon jól érzem magam a Mitsubishiben, és sok önbizalmat ad, hogy a sajátom. Örülök, hogy sokan látnának, nagyobb, komolyabb autóban, de nem biztos, hogy én azzal gyorsabb lennék. Félős vagyok, és ne nevess. Szerintem nagyobb értékű autóval nem lennék képes jobb teljesítményre, mert folyamatosan ott motoszkálna bennem az esetleges kár nagysága. Most, ha a sajátomban kár esik, akkor kihagyok egy futamot, vagy többet… És azon dolgozom, hogy minél előbb visszatérhessek. Ezért aztán én boldogan állok rajthoz az én kis EVO VI-os autómmal…” – árulja el Hevesi István a Race1.net olvasóinak.
“Azért arra figyelek, hogy ütőképes legyen a kocsi. A télen teljesen szétszedtem. Mindent átnéztem rajta. Kicsit meg is csúsztam az idővel, úgyhogy ideiglenesen raktam össze a gépkönyvezésre. Most szétkapom még, főleg a motort. Azt még kicsit átnézem, lehet új lesz belőle… Ha van rá időm, akkor csak ezzel foglalkozom. Most két napot szánok rá, hogy a kocsi lelkét rendbe rakjam, és bizakodva rajtolhassak Egerben. Bizsereg már a tenyerem” – nevet ismét István. Majd kérem, kicsit tekerjük vissza az idő kerekét.
“1997-ben kezdtem versenyezni. Nyolc évig zsiguliztam. Aztán beneveztem a Magyar Suzuki kupába. Tudod azok a csontszéria kocsik voltak. Jó eredményeim voltak a kupákban. Majd megszűnését követően jött egy komolyabb autó, a Honda Civic. Ezzel 2007-ben a rali2-ben megnyertem a kategóriát, a következő esztendőben pedig a bajnokság abszolút első helyezettje lettem. Bajnokként intettem búcsút a sorozatnak és az autónak is. Mert beszámították a Mitsubishibe, és némi hitellel kiegészítve megvettem az EVO VI-ost, ami a mai napig szolgál engem , és aktuális társamat.” – összegzi eddigi pályafutását Pisti.
“Számomra egy álom volt ez a kocsi, és az is a mai napig. Nagyon szeretek vele versenyezni. Teljesen szériaként vettem. Az első években még tolókerekes váltó sem volt benne. DE akkor is, és most is élvezettel vezetem. Mindig csak addig nyújtózkodtam, amíg a takaróm ért. Ami pénzem volt, jött, azt raktam bele. De legalább azt mondhatom most is, hogy az én kis EVO VI-os autómmal, mind a nyolc idei ORC futamot tervezem,tervezhetem. És ez boldogsággal tölt el.” – adja tudtunkra Hevesi István.
“Most, ha egy komolyabb autóval indulnék, kicsit túlvállalva magam, akkor lehet nem élvezném ennyire, és nem lennék felszabadult. Az pedig elengedhetetlen, hogy jó teljesítményre legyek képes. Én élvezni akarom a versenyzést. Most képzeld, ha összetörnék egy R5-ös autót, talán még annyi pénzem maradna, gyorsan vegyek egy repülőjegyet, és elrepüljek jó messzire innen… Na, ennek lenne értelme?” – mondja viccesen, de komolyan gondolva Pisti.
“Egyébként meg az én véleményem az, hogy egy jó teljesítmény, elsősorban pilóta kérdése. Az én autómmal is lehetne nagyon jó időket menni. Mondom, megyek vele bő nyolc éve. Erre megnéztem Szauer Gergő belső felvételeit a tavalyi Mecsek raliról… És azt láttam, hogy egy tehetséges pilóta, még ezekkel a kocsikkal is csodákra képes. Gyorsan le is jegyzeteltem pár részét, ahol ő nem vette el, és idén így én sem fogom…” – nevet elismerően Pisti mitsubishis társa teljesítményét felidézve. Majd zárásként megpendítem, ez bizony a huszonegyedik szezonja lesz…
“Látod, erre nem is gondoltam. És képzeld, a huszonegyes a szerencseszámom. De jó, most aztán még nagyobb kedvet csináltál az évhez. Odateszem majd magam, és meglátjuk mire lesz elég. Élvezettel szeretnék meccselni, és remélem a gyorsaságikon dőlnek el a küzdelmek. Nem lesz könnyű dolgom, remek pilóták és autók ellen kell menni, de ez engem csak inspirál. Sokkal jobb, ha tizenötből vagyok nyolcadik, mint négyből harmadik. Imádok küzdeni, versenyezni és legyünk minél többen. Egerben találkozunk.” – fejezzük be a beszélgetést. Zárásként még a vitaminokra felhívom a figyelmét, megígértetve vele, hogy odafigyel az egészségére majd.
Mert egy Hevesi Istvánra szüksége van a magyar mezőnynek, és a szakértő szurkolóknak. Battyán Jánossal ott lesznek Egerben, a saját és a kilátogatók számára mindent beleadnak majd. István a tudása, a személyisége, a sportszerűsége és elhivatottsága mellett, a mások teljesítménye előtti tisztelgése miatt is a magyar rali egyik nagy értéke. Tiszteljük, és figyeljünk rá is, mert valaki nemcsak attól lesz nagy versenyző, és megbecsült ralis, ha R5-sel megy…
Kósa András Race1.net
A képeket Hevesi István engedélyével a saját facebook oldaláról válogattuk. Az elkészítésükért köszönetet mondunk Peták Tibornak, a Rallye Dream Blognak, Vojtech Igaznak, a Bence Photonak, a Pasi fotónak, Rácz Gábornak és a HL Lackó Sportphotónak.