Egy igaz történetet szeretnék megosztani veletek, hogy megértsétek, miért vagyok annyira elfogult az egyik szakasszal kapcsolatban, ami végre bekerült a Mecsek rali idei programjába. Ha elolvassátok, talán egy jó hétvégétek lesz, mint nekem akkor 1988-ban, amit én szívből kívánok most nektek is…😍😍😍
Akik olvasták Janikával kapcsolatos felvezető bejegyzéseimet, emlékeznek rá, hogy említettem, Pusztaszemesen voltam sorkatona. Ennek akkor meghatározó szerepe volt életemben, na nem arra gondolok, hogy hivatásos tiszt akartam lenni, hanem arra a történetre, amit leírtam. Azaz, hogy a Tóth család bejött a BMW TOJ és BMW ralikrossz autóval a meghívásomra egy húsvét vasárnapon… Nos, ezen kívűl van még egy történetem, és ez még jobban összefügg a Mecsek ralival.
Egyik péntek délután végre szabadságot kaptam hétfő reggelig. Nos, nekem pécsi embernek nem volt onnan egyszerű, Balatonföldvár mellől hazajutni Pécsre. Amikor minket kiengedtek, már rég elment a Siófok – Pécs közötti vonat. Maradt a stoppolás, a laktanya alatti út Szántód felől Kaposvárra vitt. Vicces kis helyen voltam katona, lokátoros századnál, és látjátok ebből a kis “figyelmességből” is😡, hogy mennyire a kedvünkben jártak akkoriban a tisztek.
Szóval kiálltam az út szélére, sajnos a többieket már jóval korábban elengedték, igaz ők baromi messzire mentek, a csókosok éppen Földvárra, vagy Siófokra, Nyilván nekik sürgősebb volt, mint nekem a közel 130 kilométer Pécsig. Már elmúlt öt óra, szeptember vége volt, viszonylag jó idő, akkor még igazi vénasszonyok nyara… Ahogy a mostani klímaváltozást nézem, ezek az asszonyok már kihaltak, de menjünk tovább…😬Állok, ott lesek Földvár irányába és közben lopom a métereket Kaposvár felé. De nem jött semmi. Az rossz ómen volt nálunk, ha a mintegy 500 méter belátható egyenest lesétáltad, és még nem jött semmi. Utána egy enyhe jobbos volt, amitől már nem láttad, csak hallottad, hogy jön e esetleg valami. Bandukoltam elég feszülten a sürtös, kimenő sapkámban, az élre vasalt, inkább első áldozásra hajazó barna nadrágomban, az elengedhetetlen sípzsinórral a bal felső zsebemnél… Valljuk be nem volt egy Hugo Boss a kollekció, de legalább ez miatt (is) megsajnáltak minket…
Megyek, a Szovjetunióban kifejezetten gyaloglásra fejlesztett kimenő cipőmben, amikor végre motorzúgást hallottam… Na végre, mondtam magamban, és izgatottan vártam a jármű felbukkanását. Így legyen a lottón öttalálatosom (lehet majd ma…😂), valóban motor zúgása volt.🙄 Nem is akármilyen… Oldalkocsis.😂 Ej, a fenébe haboztam, hogy mutassam a stopjelet👍, vagy lefelé fordítva egyszerűen csak a sorsomnak jelezzem véleményemet…Bemutatni nem lett volna bocsánatos bűn, ugyanis ahogy közeledett, szó szerint, mert olyan érzésem volt a tempótól, hogy soha nem ér útól, akkor látom egy plébános ül rajta…😂😂😂 Barátaim, úgy reverendában…👌😜 Fiatal koromban ministráltam, voltam első áldozó is, tehát ismertem a szerkót, de azt nem tudtam, hogy van kimenő reverenda, de hogy motoros is, azt meg végképp nem…😊 Szóval beazonosítván az ismeretlen érkező, szállítójárművet, és vezetőjét, habozás nélkül visszavontam a jelzésem. Magamban, a szerencsémmel kapcsolatban, olyan dolgokat mondtam, hogy egyből nyomtam mellé három “mi atyánkot”, meg grátiszba egy “szűz máriát”. Hogy most ők jártak közben, vagy valóban ennyire hatott a “hugo (el)boss” ruhám, de megálltak mellettem.
Mondom, betéve ismerem ministráns koromból az illemet, és egyből nyomtam egy “dicsértessék” köszöntést, bár ez most nem volt annyira őszinte…😂 A kétkerekű járművekért soha nem voltam oda, a négykerekűért bolondultam, de hogy a Teremtő mit akart velem, akkor azzal a három kerékkel, akkor biztos nem tudtam még…A plébános nagyon kedves volt, és a sima fazékalakú tökfedőjét hátratolva megkérdezte, hova tartok. Mondtam Pécsre, mire ő a “nagyszerű” kifejezést használta, amivel én már laktanyából kilépve sem értettem egyet…Nem ám most, abban a helyzetben. Azt mondja ő Bükkösdre megy, és jöjjek nyugodtan, elvisz…Köpni, nyelni nem tudtam, de később sem…😂 No, kérem az elegáns műbor borítás kinyílt, én beültem abba a tojás alakú valamibe, amit oldalkocsinak hívtak, műbőr vissza, és a sürtös sapkámra rányomta, és bekötötte az ezüstszínű fazekat. És ezzel a szép méregzöld motorral elindultunk.
Emberek, a tempó nem volt nagy, de így húsz centire az aszfalttól, minden sok(k)nak tűnt… A reverenda rendesen a pofámba vágott néha, de folyamatosan a tempó miatt szurkoltam, mert így a menetszél kisebb esélyt adott arra, hogy a hajtás bekapja a reverendát és az Úr magához szólítsa ezt a két hülyét…😂😂😂 El tudjátok képzelni, a pap a reverendában lopja a kis fiatal katonát egy oldalkocsis motorban. Esküszöm, ha kaptam volna még egy pilóta szemüveget, a plébánosnak az volt😂, én lettem volna Mardel kutya vékonyabb változata akkor (most meg az eredeti…😂), viszont most is úgy röhögök ezen, mit anno ő a rajzfilmben…😂 De nem volt ez annyira nevetséges akkor, főleg nem azoknak az asszonyoknak, akik Andocson, Somogyacsán, Igalon a templomból hazafelé láttak minket. A motor zaja sem nyomta el visongásukat…😂 Hogy most a látvány, vagy csak az újabb német megszállás emlékeit elevenítettük fel bennük, ez örök rejtély marad, mert mi az elismerő tekinteteket begyűjtve, rendületlenül haladtunk a cél felé…😁
Közben próbált plébánosunk érdeklődni sorsomról a katonaságnál, de nem nagyon akartam szóba elegyedni vele, mert kérdésit szinte az arcomba rakta fel, hogy halljam a menetzajtól, ami nem is lett volna akkora baj, de valahogy a kezét és a nyakát nem tudta függetleníteni, ezért folyamatosan olyan érzésem volt, hogy a választ az árokból fogom már megadni…Ha ezt a rendőrök messziről kiszúrták volna, lesben állva egy jó kis igazoltatásra, a nyomvonalból kiindulva, tuti a szondával kezdték volna, ha egyáltalán szóhoz jutottak volna….
Na mindegy, pár dolgot elmeséltem neki, azért mégis üssük el az időt, mégse minket egy teherautó, és megosztottam vele pár jellemző jegyet a mi latanyánkról. Abbeli bűneiket soroltam fel tisztjeimnek, hogy direkt később engednek el, ha végre elengednek, akkor úgy, hogy a vonat már elment, hogy esténként mindig sorakozó volt a bakanccsal, stokival és bizony ezt néha az éjszakába is ismételtették velünk. Elmeséltem, hogy a jó kapcsolatok révén mennyi zöldségfélét kaptunk a környező Állami Gazdaságoktól, de ezeket milyen keserűen fogyasztottuk, mert ez miatt kellett egy teljesen sík területre pincét építenünk. Mesteremberek elkészítették a boltozatot, ami így hangárnak látszott inkább, és hogy az ellenség nem fedezze fel, ezért többhetes munkával földet hordtunk rá, betemettük és kész volt a pince…😂😂😂 Egyébként is nálunk a laktanyában ez volt a módi, hisz az összes harcálláspont úgy készült, betonbunker, földdel betemetve, és akkor azt mondhattuk tényleg a föld alatt vagyunk…😂😂😂 Felettünk a dombtetőn meg a P18, a kabina 66 meg PRV lokátorok bólogattak, így az űrből biztos a kémholdakon keresztül a magyar pusztában, jó egészséges magyar szarvasbogaraknak tűntünk az ellenség szemében…🙄
Szóval a fene enné meg ezeknek a tiszteknek a bűneit, értett velem egyet a plébános is, de mint tudtuk a hivatásos katonák biztos nem a templomban gyónták meg a bűneiket, sőt Szent Antalnak is akkor adtak egy ötvenest, ha a kocsmát éppen így hívták…😂 Ezt biztosan tudom, mert egy Balatoni Világos, meg egy feles, pont ennyibe került 1988-ban… Hogy ki hányszor adakozott előző este, azt mindig láttuk reggel , mikor megérkezett a laktanyába a tiszti állományt szállító busz, és a táskás szemük alatt, kortól függetlenül, pontosan annyi vonás volt, ahányszor a pult elé járultak…😂😂😂
Szóval így haladtunk Pécs felé, amikor izgalmasabb rész következett. Még ennél is… Sántost elhagyva, a Szentbalázs és Gödre közti útszakasz következett. Ha ezt valaki ismeri, tudja miről beszélek, főleg Gödrére érkezvén a lejtő alján lévő halál balos kanyarra… Ott értettem meg az Anyaszentegyház és a tudósok, fizikusok évszázados konfliktusát. (akkor még sehol sem volt az Angyalok és démonok című film, bár Tom Hanks-szel nyugodtan ott állhattak volna a kanyarban, láttak volna csodát…). Mert ott a kanyarban a fizikához nekünk már semmi közünk nem volt…Csak a Jó Istennek! Ahogy azt a bal 55-öt az oldalkocsi egyetlen kerekén elfordultuk, az brutális volt… Én még így ágaskodni plébánost nem láttam (na…), motorjának mindkét kereke a levegőben volt. Na, én ott tényleg úgy vinnyogtam, mint Mardel…
Levezetésként megnyugtattam a plébánost utána, jöhet még ilyen attrakció, kemény srác vagyok, ralibolond, és Tóthék is nemrég voltak nálunk vendégségben. Hogy ez miatt, vagy sem, de rendesen meglepett utána. Ugyanis letértünk Baranyajenőnél a főútról. Azt mondta olyat mutat most nekem, hogy azt nagyon fogom élvezni….Húha, mondom ennek fele sem tréfa, csak nem értette félre, hogy kemény srác vagyok. Hess, félre a rossz gondolatokkal, egyébként is bennem volt a kor tipikus védőitala, a brómos tea…😂😂😂 Emlékszem egy tó mellett haladtunk el, száz és száz kacsa volt ott, akik az általunk csapott zajra csoportosan szálltak fel… Nem mondom, ez a jelenet tényleg az olyan romantikus filmekre hajazott, ahol előtte valami kellemes teljesült be…😍😍😍
De nekem ez még vissza volt… Így vágtunk neki az erdőnek, a plébános, a kiskatona, meg az oldalkocsis sötétzöld motor, hogy mutasson nekem ott valamit. Megmutatta… Én olyan csodát láttam, hogy tátva maradt a szám.😂😂😂 Na!… Olyan, egy kocsi széles, kiváló minőségű erdei aszfaltúton jöttünk át, hogy csak ámultam. Nem mondom, kicsit furcsa volt három keréken, de akkor már rég velünk volt a Jó Isten, a tudósok, meg maga Tom Hanks is az egész forgatócsoporttal… Srácok én addig arra soha nem voltam, ott lettem szerelmes… a szakaszba. 😂😂😂 És ezt egy plébánosnak köszönhetem. Nem gyenge összeállítás., mi? Az úton annyira összemelegedtünk (nem úgy😡😜, de jó is ez magyar nyelv, nem?…), hogy a plébánián pár perces dolga után, egészen Pécsig fuvarozott, és Uránvárosban rakott ki. Igen, ott a buszvégállomásnál, ahol akkor százas nagyságrendben álltak az emberek…Nagy sikerünk volt.😂😂😂
Most már elhiszitek ugye, hogy fontos nekem ez a goricai gyorsasági, hogy ti is láthassátok. Ha én rendezném a versenyt, szívem szerint megkeresném ezt a plébánost, és megkérném, hogy ő rajtoltathassa ott a mezőnyt. Milyen jó lenne, ahogy mindenkit felszentelne, miközben számolna vissza 10…5… rajt. A szakasz másik felén, Szágynak lefelé meg úgyis ott lesz a Jó Isten, a tudósok, fizikusok, meg maga Tom Hanks is, mert fiúk ott tuti szükségetek lesz az ő összefogásukra…😂😂😂
Kósa András Race1.net
kiemelt képünk az Oldalkocsisok Sidecar Meeting Hungary facebook oldaláról való, Fehér Tamás bejegyzéséből. Köszönjük!