Két angyal egy kisvárosban…

Jegyezzünk fel egy történelmi dátumot, de Szécsény történetét dokumentálok mindenképpen. 2018. június 17. Egy Nógrád megyei, alig hatezer lélekszámú  kisváros két lakosa sporttörténelmet írt. Vincze Ferenc és Velenczei Ádám egymást követve értek célba a magyar ralibajnokság negyedik futamán Székesfehérváron, az első és második helyet megszerezve. Méltán lehetnek a kis településen büszkék rájuk. No, ennek jártam utána a magam módján…

Először a város első emberét kerestem, és kis szervezés után, köszönettel a titkárságnak, elértem Stayer László polgármester urat. “Nagy büszkeség ez számunkra. Ismerem mindkét versenyzőt, és nagyon gratulálok nekik. Tényleg büszkék vagyunk a két fiatalemberre. Tudom, hogy mindkettejük családja mennyi energiát, munkát fektet abba, hogy ők ilyen szinten versenyezni tudjanak. Megemelem a kalapom előttük. Városi rendezvényeken és iskolai programokon is részt vettek már. Jó hatással lehet a gyerekekre is a sikerük. Amiből minél többet kívánok a jövőben mindkettejük számára.” – nyilatkozta Szécsény polgármestere a Race1.net olvasóinak.

Letudva részemről is a hivatalos protokollt, úgy gondoltam találomra tárcsázok egy-két ismert szécsényi helyet. Elsőnek a helyi Kerek Perec pékséget csörgettem. “Ismerem a fiúkat, igen. Szinte napi kapcsolatban vagyok velük, látom őket, régóta ismerem a srácokat. A tegnapi eredményt még nem hallottam, de öntől most igen. Hát, nagyon örülök neki. Ügyesek valóban. Gratulálok nekik!” – vette örömmel hívásomat Borik Gabriella.

Maradjunk a kaptafánál, azaz a gyomrunknál és feltárcsáztam a Lepénytanyát. “Nem hallottam a friss eredményt, de igen, ismerem őket. Tudom, hogy mindketten jó versenyzők, és itteni lakosok. Hát ez nagyszerű, gratulálok a sikerükhöz! Ez tényleg ritkaság.” – mondja az első meglepődöttség után, szívből örülve Szabó Franciska.

Folytattam a sort a gasztronómia mentén és még felhívtam a Gesztenyéskert vendéglőt. “A tegnapi futamról még nem hallottam, mert egész hétvégén éjjel-nappal dolgoztunk. De ez nagyszerű. Mindkettőt ismerem, de Velenczei Ádámékat jobban.Ugyanis oda hordom az autómat javításra, ha valami gond van. Viszont ők meg hozzánk járnak ebédelni. Mind a Velenczei család, mind Vincze Ferike apukája. Akkor most a hétvégén két remek hírt kaptam, mert pénteken megszületett az unokám, vasárnap meg ez a kettős győzelem.“ – búcsúzunk viszont gratulálva Domon Magdolnától.

Nos, kicsit már szakítva a láncon, a nemcsak élelmiszereket értékesítő Mama vegyesboltot hívtam. ” Hát persze, hogy ismerem őket. Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen sikeresek. A lányommal egyidősek mindketten. Úgyhogy régóta ismerem a fiúkat, nagyon rendesek, és ezek szerint ügyesek is. További győzelmeket kívánok nekik!” – mi pedig továbbítjuk itt a Race1.net oldalán Laczkó Eszter jókívánságait.

A vegyesbolt után a BENU Szent Jób gyógyszertárat hívtam, semmi célzat nincs benne, ne kombináljatok. Ahol elsőre kissé meglepetten fogadtak, majd röviden megismételtem érdeklődésem okát. Akkor már elhitték, hogy nem a két élsportoló ottani vásárlási szándékaira vagyok kíváncsi. Egyébként is mi a gumit abroncsnak hívjuk… “Minden helyi siker jó hatással van egy ekkora közösségre, mint Szécsény. Így én is nagyon örülök annak, amit elértek. Persze, ismerem mindkettőt, hisz a lányommal egyidősek. További sikereket kívánok nekik!” – viszont kívánva búcsúztam Tóthné Dr. Berta Mónikától.

Közben azon gondolkodtam, milyen szerencsés ez a két fickó. Ferikével és Ádámmal egyidős mindenki lánya, akit felhívok? Ráadásul az egyik gyógyszerész… Hogy még egyszer ne essek ebbe a csapdába, és azt higgyétek direkt van így, a plébánost tárcsáztam… Itt azért kisebb volt az esély ugyanerre… “Honnan beszél?” – miután közöltem, hogy nem fentről, ahonnan esetleg várták, hanem lentről Pécsről, azért barátságosan folytatta. “Éppen harangozunk, és kezdődik a déli mise. Kérem hívjon vissza később.” – figyelmetlenségem miatt elnézést kérve rakjuk le. Aztán úgy voltam vele, hogy a vallás és a technika a tudománnyal, nem mindig volt kibékülve egymással, így nem tárcsáztam újból. Nehogy Tom Hanks itt forgassa újabb epizódját “Két szécsényi angyal hódítása az R5-ös technikával” címmel…

Inkább folytattam egy inkább idevágó helyszínnel, a helyi Mol kúttal.“Mindent tudok! Órási siker. Tényleg le a kalappal Ferike és Ádám előtt. Mindkettőt jól ismerem, de Ferikét jobban. Még emlékszem, és láttam, amikor apukája mellett úgy 2-3 évesen gokartozott a lakótelepen. Gyerekkoruk óta ismerem a srácokat, és lám meddig jutottak. Nagyon rendes fiúk, tényleg. Úgy gondolom nemcsak én, hanem egész Szécsény büszke lehet rájuk.” – mondja őszintén Udvardi Zoltán.

És végül még egyet tárcsázok, próba, szerencse egy olyan hellyel, mint a Ligeti Prsszó és Pizzéria. “Ohh, persze hogy ismerem őket. Dávid fiamnak nagy barátja az Ádám. Ő sokat is jár ide, nagyon rendes fiú. Ferikével nem tudom mi van, mostanában nem volt sűrűn, de mondja meg neki, jöjjön már néha. Kicsit ritkábban jár mostanában. Ő nyert Ádám előtt? De jó, ez nagyszerű eredmény valóban. Nagyon örülök neki. De akkor szól Ferikének, ugye?” – megígértem Domann Ferencznének, hogy feltétlenül.

Hát ennyi kedves Race1.net olvasók! Pár telefonnal körbejártuk ezt a szerencsés települést Nógrád megyében. Mégiscsak itt a legnagyobb az egy főre jutó R5-ös autók száma… A Rendőrkapitányt is keresetem, de ő hivatalból a megyei szóvivőhöz továbbított. Rend a lelke mindennek, de arra most már nem volt időm, hogy megvárjak egy hivatalos nyilatkozatot. Jó volt ez így is, azért pontos képet kaptunk, hogy milyen elismeréssel beszélnek két fiatal raliversenyzőnkről. Nem mindennapi volt, amit ők ketten produkáltak, mint a hatezres Szécsény szülöttei.

Kósa András Race1.net

A fotókat köszönjük: MGR Images, Trábert Olivér, Gyenis Niki, Rallyeyes.hu.