Egy újabb család, ahol nem esett messze az alma a fájától… Bizony így van, hisz az édesapa, Ráti Miklós már a kilencvenes évek eleje óta, oszlopos tagja volt annak a baranyai különítménynek, amely országszerte öregbítette a Mecseken nevelkedett generáció hírnevét. Most pedig 22 éves fia, Gergő rakta le a névjegyét, hisz Egerben a rali2-ben abszolút első lett…
A ma délutáni interjút úgy időzítettük, hogy mindketten egyszerre ott legyenek. Ez négy órára megvalósult, így Gergő füle hallatára kezdtünk Mikivel kicsit nosztalgiázni. Miki pontosan abban az évben fogta meg első versenyautójának kormányát, amikor én az újságírói pennámat. Sok közös fellépésünk volt onnantól… “Ne is mondjad. 1992-öt írunk. Megvettem egy kereklámpás Zsigulit. Ez nem ma volt, bizony… Megfertőződtem már hamar az autósporttal, mert lippói srácként már akkor jól ismertem a szomszéd faluból, Majsról Bajor Zoltánt. Ez meghatározó volt, még akkor is, amikor később Hidasra nősültem. Azóta itt élek, élünk. Itt működtetjük a vállalkozásokat, fő profillal a szervizt.” – kezd bele kis nosztalgikus sóhajtással Miki.
“Bonyhádon voltak amatőr versenyek, ahol nyüstölni kezdtem a Zsigulit. Annyira belebolondultunk a versenyzésbe, hogy többed magammal megalakítottuk a Stoll SE-t. Pécshez annyira nem tudtam az itteni dolgaim miatt közel kerülni, így helyben alakítottuk meg a csapatunkat. De gyakorlatilag tiszteletbeli pécsiek voltunk, mindenkivel jó viszonyban, és a versenyeken is nagyjából együtt töltöttük az időt.” – idézi fel a régi szép időket Ráti Miki.
“Nagy szerencsém volt 1993-ban, amikor egy szekszárdi futamon előfutó lehettem. Mert olyan jó időket autóztam, hogy utána licencet kaptam a rali2 “A” csoportjába. Akkor még szabályok szerint csak az “N” csoportba lehetett, de nekem ez így sikerült. Az első futamon Esztergomban abszolút tizedik lettem, tehát nem volt olyan rossz a belépőm… A következő évben hegyen már magyar bajnok lettem az autóval. A következő esztendőt pedig a Lada kupában a rali1-ben a második helyen zártam.” – mondja büszkén ladás múltjára emlékezve.
“Utána is maradtam a márkánál, de egy Samarába átülve. Na, az volt még egy versenygép. Veszprémben nyerni is tudtam vele. Nagyon szerettem azt az autót. Sokat kibírt, amit én tiszteltem benne. Tudod, autószerelőként én csináltam, szereltem, így minden porcikáját ismertem az autóimnak. Ez néha verseny közben zavaró is volt, hisz állandóan minden rezdülésükre reagáltam, figyeltem. De ez egy szép év volt.”– eleveníti fel Miki. Mire én odabököm Mikinek, hogy valóban jó szériában lehetett, hisz ekkortájt fogant Gergő…
“Igen, a fiam most huszonkét éves…”
És így már végre szót kap a főszereplő, Gergő, aki eddig illedelmesen hallgatta a két vén ralis emlékezéseit. “Egy német Vb futamon voltam kint. Akkor láttam, hogy a nagyok is még a verseny előtt szimulátoroznak. Nosza, hazaérkezvén apu összerakott nekem egy ilyen gépet, és elindult a gépes karrierem… Nyolc évesen már nyomtam bőszen, és nem is ment rosszul. A Richard Burns programon nyomtam, bajnokságot is. Négy-ötszáz résztvevő közül az éves bajnokságban ötödik lettem. Ekkor döntött apu úgy, itt bizony komolyan kell ezt venni.” – meséli kicsit zavarban Gergő.
“Tényleg így volt. Láttam Gergőn, nagyon komolyan veszi. Tizennégy éves volt, amikor megvettem az első Ford Mk-t. És szépen lassan elkezdtem neki építeni…” – tette hozzá Miki.
“Apu nagyon komoly autót épített nekem, ebbe aztán tényleg belekerült minden, amit a szabályok megengedtek. Végre megkaptam a jogosítványom, és elkezdhettem vele ismerkedni. Két és fél éve Bakonyán indulhattam egy sprintfutamon. Utána a Baranya kupán tudtam rajtolni, ahol már a kategória harmadik helyén végeztem vele. Papp Tamás navigált nekem ezekben az időkben, akinek ezt nagyon köszönöm.” – mondja szerényen Gergő, aki gyakorlatilag berobbant a hazai rali mezőnyébe.
“A kezdeti hibák, gyerekbetegségek kijöttek az autón, így apu úgy döntött, hogy az 1600-as motor helyett egy 2000-es erőforrást épít a kocsiba. Én nem ellenkeztem… Tavaly Székesfehérváron már ezzel rajtoltam, de egy kuplunghiba miatt egy gyors után ki kellett állnom. Ez benne volt a pakliban, hisz ki kellett tapasztalni ezt az autót. Apunak több, mint 10 000 munkaórája van már benne, amiért nem tudok elég hálás lenni neki.” – avat be minket Gergő. Hisz valóban, Miklós tervezte és építette az autó minden porcikáját.
“A 2017-es Baranya kupán már új navigátorral indultam, mert Papp Tominak már ígérete volt Ifj. Fogarasi Attila felé. Így mellém a jobb1-be egy vezető, Borók István ült be szívességből. Jól ment a közös munka, jó részeredményeink voltak, a kategóriát megnyertük, és abszolútban is jó időket futottunk. Ugyan itt már jó gumikkal tudtam menni, azonban kisebb váltóproblémák még hátráltattak.” – foglalta össze Gergő.
“Egerben, tavaly év végén kis hendikeppel indultunk… Kicsit elszámoltuk magunkat, és nem jókor hoztuk ki a kocsit a parc ferméből, így időbüntetéssel kezdtük, ami annyira megzavart minket, hogy a szervizparkban sem találtuk az állomást…
“Láttam, hogy Gergő többre hívatott, így úgy döntöttük, nem kicsi áldozatvállalással, hogy a kocsiba a télen beépítjük a szekvenciális váltót. Úgy gondoltam, hogy a szimulátoros alap, ahol Gergő kiválóan ment, elegendő lesz, hogy megszokja hamar az Mk-ban is. Örömmel konstatáltam, hogy így is lett…” – somolyog Miklós.
“Orfűn mutatkoztam be vele a tesztralin. Jól működött a dolog, de kaptam egy féltengely törést. Ott bosszantott, igaz hamar megcsinálták apuék. És még tudtam pár kört futni, de így utólag milyen jó, hogy ez nem Egerben következett be. Ott sokkal jobban idegsített volna… Most már utólag biztosan mondhatom.”- neveti el magát Gergő. Hisz ezt most már abszolút futamgyőztesként mondhatja.
“Így van… Voltak ott is kisebb kalandok. Igaz ezeket én okoztam. Vittem el lassítót 10 másodperces büntetésért cserébe, és egy másikat, amiért ott hagytam 30 másodpercet, meg az autó jobb elejét. De ez benne van, hibázik az ember. A hatodik gyorson történt a hiba, és akkor így a harmadik helyen álltam. Volt remény még az első helyre, hát én a sötétben bepróbálkoztam…” – idézi fel Gergő.
“Ugyan lámpasorunk még nincs, és sötétben volt az utolsó szakasz, de sikerült egy nagyon jó időt futnunk Istvánnal. Lépkedtem, talán nem mindenki értett egyet ezzel előtte, de nekem lett igazam, és nyolc másodpercet verve a mezőnyre, a magunk javára fordítottam a végén a meccset, és győztünk! Megszereztük az abszolút első helyet. Mindenki nagyon boldog volt a csapatnál, de főleg apu volt nagyon büszke…” – mondja szerényen a komoly teljesítmény után Gergő.
“Igen az voltam. Ez egy P13-as autó, amiben nem kevés munkám van. De megérte… Gergő jól kezeli a technikát, a maga 2000-es szívómotorjával. Meglátjuk mi lesz Miskolcon, bízom a fiamban. Azt meg külön köszönöm, hogy a Sopianae Technikai ASE-ben befogadtak minket. Talán ők sem bánták meg…” – zárja kicsit meghatódottan Miklós.
Elfogultság nélkül mondhatom, Baranyának ismét több tehetséges, kimagasló eredményekre hivatott versenyzői vannak mostanság. Az egyiket szintén Gergőnek hívják. Ráti Gergőnek, az idei Eger rali másodosztályú abszolút győztesét. Meggyőződésem, egy karrier elején vagyunk még csak…
Kósa András Race1.net
A képeket a Ráti családtól kaptuk, minden fotós kolléga munkáját nagyon köszönjük!