Mikor eldőlt, hogy mai fejezetünkben Patkó Gábor következik, felhívtam és közöltem vele a váratlan hírt. Majd ahogy eddig is tettük, kiraktuk beharangozóként a Race1.net oldalára, amit riportalanyunk a következő megjegyzéssel már büszkén meg is osztott, hogy nagyon izgul az interjú előtt. Izgul? Nem az autóban kéne inkább? Úgyhogy, minden bevezetés nélkül erre kérdeztem rá a fiatal navigátornál.
“Ott is izgulok, de csak addig, amíg ki nem jövünk a parc ferméből, és nem indulunk el az első gyorsra. Utána megnyugszom, és már csak a feladatokra koncentrálok.” – vallja be őszintén a jövő februárban nagykorúvá váló Patkó Gábor. De honnan ilyen fiatalon az ihlet, érdeklődöm nála, és kezdünk élete első komolyabb interjújába…
“Emlékszem első Mecsek ralimra, amikor édesapám kivitt. Közel lakunk a hegyi pálya szakaszához Pécsett ( a mostani Ranga László úthoz) és a 2004-es Mecsek ralira már úgy gondolta, hogy kellően érett vagyok egy verseny megtekintésére. Alig múltam négy éves… De arra emlékszem, hogy Turi Tomi és Kerék István a Skoda Octavia WRC-vel ott fogtak korlátot, ahol mi voltunk, igaz ezzel mit sem törődve mentek tovább, és nyerték a versenyt. Aztán az év végén, még az abszolút bajnokságot is. Nos, innentől nagy rajongója lettem a sportnak, és a Skoda Octavia WRCnek is…”– osztja meg velünk Gábor.
“Innentől kezdve már jártam a versenyeket apuval, Mecsek ralit és környező egyéb futamokat egyet sem hagytam már ki. Úgyhogy ahová lehetett, Patkó József édesapámmal mentem. És ez így ment közel tíz éven keresztül, amikor apa is látta, én tényleg tántoríthatatlan vagyok a ralitól. Nos, nagy meglepetés ért 2015-ben, amikor azt kaptam ajándékba tőle, hogy Orfűn a Navigátor Iskolába befizetett. Ekkor múltam 15 éves, és fantasztikusan örültem neki.” – meséli most is teljes átéléssel Gábor. Hát még azt, ami ott történt vele.
“Olyan nevek oktattak, mint Nyirfás Juli, Büki Ernő, Csökő Zoltán és Kerekes József. Nagyon élveztem, és sokat tanultam. Talán ők is látták, hogy van ehhez tehetségem. Én meg annyira akartam ezt, hogy ezen kívül még két alkalommal is visszamentem a suliba. Hogy minél felkészültebb legyek, ha adódik majd valamilyen alkalom. A három tanfolyam alkalmával navigálhattam Ifj. Tóth Jánosnak, Turi Tamásnak és Herczig Norbinak. Már ezért megérte…” – hálálkodik Gábor a nagy neveknek.
“Minden szempontból jól sültek el ezek az összejövetelek. Sokat tanulhattam, kapcsolatokra tettem szert. Olyan embereket, példaképeket ismertem meg személyesen, akiket még anno, apukám kezét szorongatva csodáltam a pálya széléről. Most meg ott voltak, oktattak, segítettek, és diktálhattam nekik. Ez sokat jelentett nekem, és általuk már kis képet kaphattam belülről erről a ralis családról.” – beszél Gábor nagy tisztelettel a legendákról.
“Nagyon sokat nem kellett arra várnom, hogy beüljek végre élesben is egy autóba. Tökölön egy hivatalos rali edzésen Óvári Barna mellé kerültem a Suzuki Swiftbe. Ez volt gyakorlatilag 2016-ban a debütálásom. Állandó szereplés ezt még nem követte, sőt akkor még egyáltalán nem gondoltam, hogy az idei évet pedig végig versenyzem. Ami elég különösen alakult, szinte meseszerű volt, de megvalósult, amire mindig vágytam.” – vezeti be a nem mindennapi pályakezdést.
“Gyakorlatilag már elkönyveltem, hogy nem velem indul a bajnokság, hisz közvetlenül a nyító ózdi futam előtt vagyunk csütörtökön. Délelőtt 10 óra és csörög a telefonom. Kanyik Antal hívott, hogy sürgősen kell egy navigátor Varga Péter mellé, és én vagyok a jelölt. Apu, aki éppen ott ült mellettem, azonnal rábólintott, engedélyezte, és egy óra múlva már útban voltunk Budapest felé. Antiék addig intézték a ruhát, én meg gyorsan a minimum vizsgát, és délután már a licensszel a kezemben érkeztem Ózdra. Péter navigátora kórházba került, és őt kellett helyettesítenem. Ott voltam csütörtök délután, és pénteken este ár prológgal indult a futam.” – vázolja Gábor a szinte lehetetlent, ami vele megtörtént.
“Alig volt idő a pályabejárásra. Volt egy kezdetleges itiner, amit egy menettel korrigáltunk és ennyi. És már kezdődött is a verseny. A Historic mezőnyben egy BMW 325i elrajtolt Varga Péterrel és a jobb egyben egy 17 éves Patkó Gáborral. Kicsit izgultam az elején, de jól ment minden, és Péter is nagyon figyelmes és kedves volt velem. Az első napot a kategória második helyén zártuk. Minden úgy történt valóban, mint egy mesében.” – próbálja az egészet érzékeltetni Gábor a Race1.net olvasóival.
“Másnap már olyan dolgok is történtek, amiről csak álmodoztam. A ceredi gyorson abszolút első időt autóztunk! Életem első versenyén. Péter nagyon jól ment, és ekkora élményt szereztünk egymásnak. A kategóriát vasárnap megnyertük, és abszolútban pedig a harmadik helyen végeztünk. Így nyitottam a raliban, ami szinte felfoghatatlan volt akkor. Csütörtök reggel csinálom csendben a dolgomat Pécsett, mit sem sejtve, vasárnap pedig Ózdon serlegeket veszek át… Már megérte elmenni a háromszor is a navigátor képzőbe.” – ad hálát a Jó Istennek Gábor, és persze édesapjának is, aki ehhez hozzásegítette.
“Számunkra a következő futam Székesfehérváron volt. De milyen jó ezt így kimondani, mert a verseny után kiderült, együtt maradunk Péterrel. A fehérvári versenyen még rátettünk egy lapáttal, hisz abszolútban a második helyen zártunk, és az időeredmény sem volt rossz, mindösszesen másfél másodpercet kaptunk az elsőtől. Én is egyre jobban belelendültem. Nem azt mondom, hogy hibátlan volt részemről minden, hisz emberek vagyunk, de szépen haladtam előre. A lényeg az volt, hogy Péter bizalmát is elnyertem.” – tesz említést az egyik legfontosabb dologról vezető és navigátor között.
“Következett a Baranya kupa, ami számomra hazai verseny. Nagyon jó volt a családom, a barátaim előtt is megmutatni, hogy itt vagyok, és versenyzek. És a verseny is jól sült el. Igaz nagyon meleg volt, megviselt minket és az autót is, de egy abszolút második és kategória első helyezéssel tudtuk befejezni. Nagyon boldog voltam a végén, és sok gratulációt kaptunk. Ilyenkor fut át az ember fején, hogy milyen jó ezt csinálni, és mennyire megéri ezekért a pillanatokért. És én ezt ilyen fiatalon átélhetem.” – teszi most is meghatódottan Gábor.
“A Mecsek rali pedig minden várakozást felül múlt. Itthon nyerni tudtunk, miénk lett az abszolút első hely. Tényleg nem tudom ezt most rendesen szavakba önteni, de képzed el ezeket a sikereket, úgy hogy márciusban azt sem tudtam mi lesz még. Októberben pedig a Széchenyi téren emelhetem magasba a serleget, a legnagyobbat. Áhh, még most is álomszerű, pedig igaz. Péter nagyon jól ment, és mi győzelemre autóztunk. Nagyon büszke voltam rá, és jól estek az ő dicsérő szavai is, meg a sok ismerős gratulációja.” – eleveníti fel nekünk a pécsi főtéren zajlottakat.
“Egerben tettük fel az i-re a pontot. Gyűjtöttünk egy abszolút második és harmadik eredményt, amivel a bajnokságot megnyertük a kategóriában, és az abszolútban a bajnok Wirtmann Ferenc, Barna György páros mögött ezüstérmesek lettünk. Úgy gondolom, nem egy rossz pályakezdés, de ezért csinálom. És tényleg hihetetlen. És az is, hogy jövőre ismét megtehetem, mert ár voltunk apukámmal Péteréknél Szegeden, és megbeszéltük, hogy 2018-ban is együtt versenyzünk majd.” – osztja meg velünk örömét boldogan Gábor.
“Ezért is vagyok hálás elsősorban édesapámnak, a családomnak, de nagy köszönet a csapatnak is, és Péternek, hogy bízik bennem. Azt pedig soha nem felejtem el, hogy ezt a lehetőséget Kanyik Antalnak, Nyirfás Julinak, Kerekes Józsefnek és Csökő Zoltánnak is köszönhetem. Velük szinte napi kapcsolatban vagyok most is, és ez sokat jelent nekem. Meg az egész rali. Jól érzem magam a jobb egyben, de itthon szimulátorozom is, hátha egyszer majd átkerülök a bal oldalra is, de most jó helyen vagyok, ott ahol vagyok. “ – zárjuk a vasárnap ebéd utáni kis beszélgetést Patkó Gáborral.
Nem ismertem eddig Gábort. De egy dolog már most magával ragadott vele kapcsolatban. Az alázat. Ahogy a raliról, a navigálásról beszél, és ahogy ehhez hozzááll. Készül tudatosan, vannak céljai, és ambíciói ebben a sportágban. Ez csak előre viszi. És ilyen kvalitásokkal nemcsak a pályám lehet érvényesülni. Jó úton halad a srác, és tessék, igaz mondás az, hogy azokra talál a szerencse, akik tesznek is érte…. Rátalált, élt vele, és már előbb lett bajnok, mint felnőtt ember…
Kósa András Race1.net
A fotókat Patkó Gábortól kaptuk. Albumából a saját fotóin kívül a Kacsándi fotó és Győrfi Dávid remek munkái is felhasználásra kerültek, amit köszönünk.
