Race1.net

Mi lett vele? 13 . rész: Faltusz Péter

A legutóbbi szavazásunk nagyon szoros küzdelemben dőlt el. Egyetlen voks döntött Fülöp Rajmund javára. Annak a Rajmundnak a javára, aki pont egyetlen évvel előzte meg Faltusz Pétert a rali2-es abszolút bajnoki címmel. Rajmund 1996-ban, míg Péter 1997-ben lett bajnok. Nos, ezért is egyértelmű, hogy nálunk a két remek pilóta időrendi sorrendben, de egymásután következik. A honi rali akkori két legjobb F2-es pilótája. Tehát most Faltusz Péteren a sor.

“Köszönöm a megkeresést, kicsit meglepődtem. Igen, Rajmunddal és még sok remek pilótával vívtunk akkoriban. De én összességében is arra vagyok a legbüszkébb, hogy még egy mezőnyben mehettem Ferjáncz Attilával, Ranga Lászlóval és Ifj. Tóth Jánossal többek között.” – kezdünk egyből egy kis nosztalgiázással Péterrel. “Nem volt senki nálam a családban, aki szorosabban kötődött volna a ralihoz. Édesapám a mai napig életveszélyesen vezet, minden elismerésem Anyukámé😂. Kovács Ferenccel már fiatal koromban nagyon jóban voltam, ő pedig Bolgár Ivánnal. Ők vittek el első Salgó ralimra 1987-ben. Ott álltam a kazári gyorson velük, és csodáltam Rangáékat, és a nemzetközi mezőnyt. Elképesztő volt, hogy az akkori autókkal már mit be nem vállaltak.” – emlékezik vissza első meghatározó ralis élményére Péter.

“Szóval ott álltam a pálya szélén és ez az egész rali úgy csapott belém, mint a villám.  Akkor megfogadtam, hogy itt ezen a pályán, egyszer abszolút első időt fogok autózni. Ez lett minden vágyam onnantól kezdve. Feri és Iván egyébként sportbírók voltak. Így nem volt kérdés, hogy én is levizsgázom. Addig másképpen nem nagyon tudtam egyébként sem az autósporthoz férni, hisz még nem volt jogosítványom. Szinte egy időben lett sportbírói papírom, mint ahogy jogosítványom is. Így 1988-tól öt éven keresztül dolgoztam a versenynek, az akkori összes F1-es magyar futamon is. Ott latunk az akkori kopár ring közepén egy sátorban…” – érzékelteti az akkori megszállottságát nevetve Péter.

“Dicsekedtem is az iskolában, hogy hol, és kikkel vagyok ilyenkor együtt, meg azzal is, hogy én is autóversenyző leszek. És 1993-ban eljött az én időm. Vettünk kb. 30 ezer forintért egy totálkár szintű Lada 2015-öst. Na, ebbe nagy fizikai nehézségek árán szorítottunk egy bukócsövet, két valami kagylóülésnek nevezett valamit, és kész volt a raliautóm. Őszintén mondom, borzasztó állapotú kocsim volt, de az én versenyautóm. Ezzel indultam 1993. április 17-én az első rali2-es versenyemen Salgótarjánban.” – emlékszik napra pontosan Péter.

“Csak az N/2-es géposztályba 72-en neveztünk… Mikor végre belekerült az első Gál motor, kiderült addig gyűrűtöréssel mentünk, volt benne vagy 50 lóerő…😂 Úgy mentem vele egész évben. Szóval az 1994-es esztendőre a kocsi kapott egy N-es Gál motort, azért mindjárt más volt az érzés vele. A “szépsége” maradt a régi.😂 De tudod, abban az időben, hogy kategóriát tudjál később váltani pontot kellette szerezned a saját közvetlen ellenfeleid előtt. tehát nekem a hetvenvalahány induló közül az első hatban kellett egyszer végeznem.” – utal Péter az akkori komoly szabályokra. Ott még teljesítményre és és nem más elbírálásokra adták az újabb, és újabb licenszeket…

“Nagy megnyugvást jelentett nekem, hogy Miskolcon egy hatodik helyemmel meg tudtam szerezni a pontocskámat, és már álmodozhattam a következő évi “A”-s motoromról. Először persze még az N-es időszakot végig nyomtuk 1994-ben, és az azt követő két esztendőben már “A” csoportos volt a Lada. Én egyébként kifejezetten szerettem a hátsó kerékmeghajtást. Igaz, csak pont az utolsó versenyemre lett sperrdifi az autóba, de korábban álmodni sem mertem róla, mert úgy sem volt pénzünk semmire.” – mesél az akkori lehetőségeiről Péter a Race1.net olvasóinak.

“Még a következő évet is a Ladával kezdtük, az első versenyünket a rali2-ben még vele teljesítettük, hogy utána jöjjön a váltás a Skoda Favoritra. Béres József szólt a határon túlról, hogy van kint egy autó. Volt előtte is egy, de azt elvitték előlünk, ezt viszont nem szalasztottuk el. Még lábon vittük a gyárból Ostravába, egész pontosan József, mert én azt sem tudtam ezen a kocsin, mi hol van… Salgó ralin indultam vele először. A körgyors pályabejárásán tudtam először beleülni. Addig semmi közvetlen kontaktusom nem volt a technikával.” – osztja meg velünk a hiteles történetet Péter.

“Én ott végre vezethettem, és be..ás volt, ahogy ment. Egy Ladához képest? De nem is a sebesség alapjában a lényeg. Egy Ladát meg kellett a gyorsaságin erőszakolni, hogy menjen, viszont az etapon meg úgy ment, mint egy normál autó. A Skoda meg össze, vissza csattogott etapon, a sebességet alig lehetett rakni, de a gyorsaságin meg muzsikált, érted? Mert arra lett kitalálva, és építve. Ez egy ízig, várég gyárilag épített versenyautó volt.” – ecseteli nekünk a különbséget Faltusz Péter.

“Aztán végre a versenyen is kipróbálhattuk. Nagyon jól működött minden, az első nap végéra egy perccel vezettünk abszolútban. Majd másnap álltam a szorospataki rajtban, amikor csörgött a telefonom. De már éppen visszaszámoltak, így nem tudtam felvenni, pedig de jó lett volna… Egyik barátom csörgött, hogy az egyik részén a pályának csatornázási munkákból kifolyólag sárfelhordás van, és sorban esnek be a versenyautók… Mi is megérkeztünk, és sajnos bő negyvennel többel, mint a körülmények elbírtak… És ezzel be is álltunk a sorba…” – mondja Péter, hogy hogyan is avatta fel a Skodát.

“Végül kiszedtek minket is, és folytathattuk. Rápattantam a gázra. Jött a kazári gyors, ahol nagyon leküldtem a gépet, de győzni már nem tudtam, másodikok lettünk a versenyen. De egy álmom megvalósult, ugyanis a gyorsaságin megfutottam az abszolút első időt, amit ott 17 évesen fogadtam meg…” -osztja meg velünk büszkén Péter. Sőt az év az egyik legsikeresebb esztendeje volt a Faltusz Péter, Békefi Zoltán párosnak. A Skoda Favorittal géposztály, kategória és abszolút bajnokok lettek 1997-ben a rali másodosztályban.

“Igen így volt, és ezután jött a rali első osztályban való megmérettetés. Esztergomban téli gumival indultuk, és mindjárt futamgyőztesként debütáltunk a Favorittal. Budapest ralin volt egy érdekes esetünk, utolértük az előttünk haladót és sajnos a párában nem láttunk semmit, borulás is lett a vége. De a szurkolók hamar helyre raktak minket, és még így is beértünk a második helyen. Úgy érkeztünk a Mecsekre, hogy nekünk elég egy pont a bajnoki címhez, még ha Lukács nyer is a kategóriánkban. Ugye milyen könnyűnek tűnt…” – megyünk elébe a az eseményeknek a költői kérdéssel.

“Ahogy elrajtoltunk Hetvehelyen, már rögtön az elején defektet kaptunk. Annyira szétvert a jobb hátulján mindent, hogy már a hátsó ajtó kilincsét verték le a cafatok. De leértünk. Második, megint szinte ugyanott kaptunk újabb jobb hátsó defektet. Készen voltam, hisz teljesen veszni látszott minden, percekre voltunk az első helytől, de még az egy pontot érő hatodik sem volt közel. Maricsek Miki barátom adott másnapra felniket. És küzdöttünk tovább, amikor nagy szerencse ért minket. Ugyanis sajnos Lukácsnak megállt az autója, és mi abban a pillanatban magyar bajnokok lettünk.” – mindjárt elsőre a nyitó idényükben az legmagasabb osztályban.

“Az 1999-es évre összejött egy Peugeot 106 Kit Car autó. Igaz nem úgy, ahogy mi szerettük volna. Papp Géza barátom, Isten nyugosztalja, éppen most volt egy éve, hogy itt hagyott minket, győri Peugeot kereskedő és az OMV együttesen biztosított egy szponzori hátteret. Csak kicsit későn, így nem tudtunk vásárolni, hanem csak bérelni Olaszországból egy autót. Bár ne tettük volna… Szinte minden versenyen eltört benne a féltengely. Peugeot később el is ismerte, hogy ez akkor egy típushiba volt. De azt is el kell árulnom így utólag, a Budapest ralira egyszer egy olaszok által, de nem homológ megoldással a kocsinak semmi baja nem történt, és nyertünk…” – meséli őszintén Péter.

“Mecsek ralira úgy mentünk, mivel a Bárdos nem tudott indulni, hogy hárman lehettünk még bajnokok. Kesjár, Herczig és én. Erre mindjárt a verseny elején elszakadt a kuplung bowdenem. A megcsinálása miatt késtem a gyorsról, kaptunk összesen 40 másodperc büntetést. Így Norbi elém került 37 másodperccel. Első nap végén odajött egy ember hozzám, hogy akarok e gyorsabban menni a kocsival. Nem értettem a kérdést. Mint kiderült az olaszok egész évben egy lefojtott kocsit hoztak nekem. Na, ez a jóember tekergetett, állítgatott nekem a kocsin mindent.” – kezd bele Péter a másnapi történetbe.

“Már hagyni akartam a fenébe mindent, de az esti vacsoránál a szurkolóim felhecceltek nagyon. Egész éjjel nem aludtam, alig vártam a rajtot. Szentkút – Árpádtetőn 17-et adtam egyből Herczignek. Majd az utolsó gyorsasági előtt már mi vezettünk 3 másodperccel. Erre mit dob a gép? A lengőkarnál eltört egy csavar, és ebből kifolyólag nem tudtam rendesen kormányozni a kocsit, és beestünk. Így végül az éves harmadik helyet értük el.” – meséli a küzdelmes zárófutam végét Péter.

“A 2000-es esztendőre a Peugeot kivonult mögülünk, csak az OMV maradt. Ők viszont olyan mértékben, hogy tudtunk venni egy Peugeot 306 Maxi Kit Car autót. Igaz egy fillérünk szinte nem maradt a versenyzésre. De így is jó évet zártunk, hisz az A/7-ben és az F2-ben második helyezést értünk el. Az autót imádtam. A következő évben a kategóriában ismét a második hely sikerült. Sajnos a technikai hátterünk mindkét szezonban nem volt elégséges az aranyéremre.” – osztja meg velünk őszintén Péter.

“Sajnos 2002-es évet meg tetézte még azzal a sors, hogy az OMV-t is elvesztettük, Benik Balázst támogatták már. Nekem így már nem jutott teljes szezon. Mentünk pár versenyen, közük a Budapest ralin, ahol szervó nélkül nyomtam végig, és ugyan jócskán bedurrant alkarral, de hoztam egy második helyet. De nem adtam fel a fiúk miatt, akik végig kitartottak mellettem. Nem tehettem meg. Miskolcon pedig nyertünk. Szóval elhihetitek nekem, csak egész évre nem volt lehetőségünk a versenyzésre.”– ismeri be utólag is szomorúan Faltusz Péter.

“Később meg már lehetőségem sem volt odafigyelni teljesen a versenyzésre. A 2004-es esztendő maga volt a pokol számomra a magánéletem miatt. Válás és két haláleset volt az éves krónika… Pályán mentem a Peugeot 306-tal, és az A-2000-ben bajnok lettem. A pályaversenyzés furcsa volt, mindig Zolit kerestem magam mellett. Én mindig navigátor függő voltam, ott meg még az ülése sem volt bent… Néha még át is néztem.😂” – meséli nevetve Péter.

“Év végén még a Mecsek ralin elindultam Tóth Csabával. Bár ezt se tettem volna. A válás és a két haláleset a padlóra küldött, én meg magam a fa alá… Jó nagyot estünk. Ezt volt arra az évre a korona mindenre. Innentől egy jelentősebb ralis eseményem volt, amire szívesen emlékszem. Maricsek Miki barátom Toyota Celia GT FOUR autójával tudtam egyszer indulni 2008-ban a Mikulás ralin. Itt Kovács Sándor ült mellettem. Nos, az nagy élmény volt, azzal a kocsival autózni. És még a nagy kedvenccel a Skoda Favorittal volt itt egy versenyem 2013-ban.” – zárja aktív pályafutását Péter.

“Most éppen van hat darab különböző állapotú és felkészített Skoda Favoritom. Ezek a kocsik indulhatnak majd a Historic sorozatban, összeállhat rá egy csapat. Mocher László “Gyufa” barátom mindent tud ezekről az autókról, ő felügyeli őket. Hétvégén a Mikulás ralin megy az egyik kocsink. Egyet meg majd a kisebbik fiam, aki most tíz éves nyüstölhet majd…” – avat titkaiba büszkén Péter apuka.

“Most gokartozik, de látom az ottani agresszivitás nem annyira tetszik neki. Viszont a raliban szimulátoron igen ügyes már, majd meglátjuk, mire viszi. Nem tudom, hogy jó ötlet e , ha majd támogatom abban, hogy versenyezzen. Meglátjuk. Most úgy jól érzem magam a bőrömben, vezetem az ISUZU-SsangYong szalonomat Győrben. Hát ennyi…” – zárja Péter az interjút, és köszöni ismét a megkeresést.

Örülök, hogy egyenesben van, válságos évei után. Az egyik legelismertebb F2-es pilótánk volt az ezredforduló tájékán. A Peugeot 306-os sokszor volt jó abszolút ötödik, hatodik helyekre egy-egy verseny végére. Rendben, hogy jó autó volt, de azt el is kellett vezetni. És Faltusz Péter messzemenően azok közé tartozott, akik ezt véghezvitték, nagy örömünkre…

Kósa András Race1.net

Köszönöm Pacsuta Attila gyűjtő munkáját. A címlapfotó renderképet Birgés Istvánnak köszönhetjük. 

A képekért minden fotós kollégának hálával tartozunk, különösen Szalai Robinak. 

Exit mobile version