Örök mondás, hogy “nem esik messze az alma a fájától”, pedig itt ebben a rövid történetben még ez is benne volt. Dara Gábor a kilencvenes évek legelejétől szinte minden rali és pályaversenyen képviselte a pécsi és baranyai színeket. Ment ő a Zsigulitól a VFTS-ig, a fonthajtásos pálya autóktól a raligépekig. Utóbbiak közül, főleg az Opel volt, ami elválaszthatatlan volt Gábor nevétől.
Most itt vagyunk bő huszonöt évvel később, és újabb Dara bontogatja szárnyait. Mondhatnánk Gábor fia, Dániel későn érő típus, de a raliban nem igazán a kor számít. Dara Dániel, hosszú kihagyás után idén októberben kétszer is raliautóba ülhetett, sőt úgy néz ki, lesz egy harmadik verseny is, de erről már a 29 éves pilóta mesél majd maga.
“Amikor apu kezdte a pályafutását, úgy 4-5 éves lehettem. Tehát azt kell mondanom erős túlzással, hogy végig figyelemmel követtem. Az más kérdés, hogy van amire egyáltalán nem emlékszem, de az akkor a korral járt…” – nevetünk mindjárt az elején Danival.“Járhattam versenyekre, is de amire így tisztán emlékszem, az már az Opel Astra kupasorozat. Ez volt az első olyan autó, amiben egyébként ültem, és vitt is vele, ha jól emlékszem. Nagyon tetszett, de az akkori 11-12 éves fejjel még mindent nem tudtam felfogni.” – emlékezik vissza a “kis Dara”.
“Tagadhatatlan, hogy apu múltja hatással volt rám, de életem első szakaszát nem teljesen az autósport töltötte ki. Már legalább 16 éves voltam, amikor elkezdtem szimulátorozni. Rali és pályaversenyekre is beszálltam, és nem is ment rosszul. Abban a ligában, ahol én versenyeztem a WTCC szerű bajnokságban mindjárt az első évben bajnok lettem. De hamar abbahagytam az egészet a suli miatt, az fontosabb volt.” – eleveníti fel ezt a korszakát Dani.
“Jó pár év eltelt a szimulátorozás után, mire az első Ladámat megvettük 2009-ben. Ezt építgettem, cső nincs benne, de a futómű a sperrel, és a kissé izmosított motor, pont arra volt jó, hogy a Mecseken éjjelente, és hóban gyakoroljak vele. Tehát ilyen tréningautózásra építettem. Ezt csináltam egy-két évig, mire jött egy lehetőség, és 2012-ben indulhattam az árpádtetői sprint versenyen. Egy Keller féle fekete Suzukival mentem, ami itt volt a Topp Carsnál. Élveztem nagyon, de a negyedik gyorson hibáztam egy lassítónál, megütöttem a futóművet. Még kiértem a stopba, de következő szakaszon már nem tudtam rajtolni…” – meséli Dani.
Aztán megint egy hosszú kihagyás következett. Több éves. Ugyanis Dani megtalálta a motivációt és célját is, ami nem más mint elvégezni az Egyetemet Győrben. Itt végez pár hónapon belül, jármű mérnöki szakon. Most már ott sok dolga nincs az eddigiekhez képest, és lehetőség is adódott, ezért ismét megpróbálkozott a versenyzéssel. “Így volt. Idén októberben összejött egy éles futamon való szereplés, ahol Kiss Roland, korábbi MARB bajnok autójával indulhattam. Ez nekem teljesen új kocsi volt, más váltóval, futóművel, és persze erősebb, mint a saját kocsim. A futam előtt 20 kilométert tudtam menni vele. És először mehettem slick gumikkal.” -kezdi a részletekkel Dani.
“Úgy érzem, kezdésnek nem volt rossz. A sprint kategóriában negyedik helyezést értünk el, Marchard András barátommal. Megmondom őszintén, egész verseny alatt megtiltottam neki, hogy a többiek idejét mondja, csak a sajátomat akartam tudni. nekem itt elsődleges célom volt a tapasztalatszerzés, a versenykilométerek gyűjtése. Volt a végén abszolút harmadik időnk is, kezdtünk belejönni. Ezen még apu is meglepődött…” – nevet Dani.
Az alábbi linken megnézhetitek a Camping – Árpádtető belső kamerás felvételét.
https://drive.google.com/open?id=0B5VfTCIGqSW4eHpFRk0wZUtBREE
“Nem tinédzser vagyok már, de a rali a szenvedélyem most. Így kifejezetten örültem, hogy a Mecsek ralin előfutóként teljesíthettük a versenytávot. Nagyon élveztük Andrással, minden kaland nélkül mentünk végig. Az autó ugyanaz volt, amivel egyre közelebbi barátságba kerültem. Erre szükségem is van, mert nemsokára jön még egy idei futam, ismét egy MARB sprintverseny, Orfű és Magyarhertelend között.” – meséli lelkesen az újabb lehetőséget Dara Dani.
“Nem bánnám, ha száraz körülmények között lenne a verseny, de ha vizes lesz a pálya, talán azon sem fogok zavarba kerülni. A lényeg, hogy mehessek, és itt már az időket is nézni fogom az elejétől. Remélem jövőre egyre több futamon indulhatok majd, csak hát azok a piszkos anyagiak…” -fejezzük meg reménykedve Dara Dániellel.
Nyilván az édesapának is hathatós segítsége van abban, hogy fia mehetett eddig két futamon, és teremtett egy újabbra lehetőséget. Arra meg kifejezetten büszke, hogy eddig nem okozott Dani csalódást. Semmi nincs erőltetve, és valahogy így is a helyes. Így kell a karriert felépíteni… Ha valaki, akkor ezt az édesapa megtanulta, a közel harminc év alatt…
Kósa András Race1.net
A fotók Dara Dániel albumából lettek válogatva.