Szauer Gergő nem tinédzser már, de nincs is túl pályája derekán. Hogy lenne, amikor nincs még harminc éves sem, és éppen egy kerek esztendőt kellett kihagynia. És nem a kora miatt mondjuk, hogy éppen ideje, hogy egy erősebb autóban kipróbálja magát, hanem a tehetsége miatt.
És ez most bekövetkezett. Én már nem is azt hajtogatnám, hogy milyen tehetséges, mert azért furcsa lenne, ha a harmadik X felé közeledő sportemberről még ezt kéne írogatnunk, fejtegetnünk. Ő már egy kész pilóta, egy jó raliversenyző. Abban a kategóriában az egyik legjobb volt, ahol korábban mehetett. A remek ladás srácok között, többnyire a MARB és a rali kettő mezőnyében.
De most valami más előtt áll. Teljesen váratlanul. Amikor újból belemerültem a rali varázsába, akkor szóltak, a közel tíz éves kihagyásom után, ezt a srácot nézzem meg. Megnéztem… És páratlannak találtam, földimként meg főleg elfogultan néztem a felvételeket. Isten adta tehetség, bökném ki, de mondtam ezt már hagyjuk.
Gergő mindent kiautózott magából már a sprint és másodosztályú versenyeken, a Ladáról nem is beszélve. Minden rezgését ismerte autójának, de ennek ellenére is, mindig a maximális teljesítményre törekedtek Rácz László, hűséges társával. Aztán a tavalyi év kis változatosságot hozott a pályafutásukban.
A másodosztályú szezon után, lehetőség nyílt a jubileumi mecseki versenyen, a rali egyben való indulásra. Nos, a páros emlékezetessé tette ezt szurkolóik, és a maguk számára is. Főleg az első napon mutatott teljesítményük volt magával ragadó. Nemcsak a nézősereg, hanem a mezőny több tagja is veregette a vállukat az első nap végén.
A P/12-es kategóriában ott voltak a spiccen, sőt a verseny végére maradtak is a dobogó tetején, a kétkerék hajtású autók mezőnyében. Bútor Róbert végül, a második napon a maga javára fordította a csatát, de ő gratulált elsőként a legyőzötteknek. Szauerék éltek a lehetőséggel, fürödtek a népszerűségben, és bizakodva tekintettek a jövőbe.
Az a baj, hogy a versenyek által adott adrenalin löket, mindig kiürül az emberből, és alig egy-két nap múlva már szeretett sportágunk a mogorvább képét mutatja. Azaz, a támogatók egyre nehezebb feltárása, meggyőzése, rábírása. Eme csapdába esett ilyen teljesítmény után párosunk is, hisz nemhogy megvetették volna a lábukat az első osztályban, egy MARB futamra elegendő apanázs sem jött össze.
Szauer Gergő nagyon elkeseredett lett, a sisak és az overál a szekrény mélyére került, az autó meg darabjaiban kelt el, és úgy vesztette el főbb darabjait, mint Gergő a reményt. Ekkor ebben az állapotában ismertem meg, ismerkedtünk meg. Nem dédelgetett rózsaszín álmokat, teljesen reálisan látta a saját helyzetüket az előrelépés terén.
Elmondta, hogy a ladázásból kihozott mindent, de menne még vele szívesen, de miről álmodozzon, ha egy versenyre jutó keretösszeg sem áll össze, pedig próbálkozott ő rendesen. Ennek ellenére neve nem került ki a szurkolók és bizonyos emberek memóriájából. És egy páratlan megyei összefogás eredményeképpen, Gergő és Laci leporolhatta overálját, megtörölgethették sisakjukat, mert az utóbbi két hét meseszerűen alakult számukra.
Bár már a mecseki MARB verseny előtt egy-két héttel nagy volt a mozgolódás, de valahogy nem sikerült konkretizálni a dolgokat, hogy Gergő és Laci biztosan visszatérhet, legalább az árpádtetői versenyre, méghozzá egy Mitsubishivel. Éppen együtt kávéztunk, amikor jött a jó hír, hogy tuti, igen mehet! Csütörtök késő délután volt, a verseny pedig vasárnap volt aktuális…
Gergő csak azt hajtogatta, nem baj, ez így is szuper, és vigyázni fog az autóra, de végre mehet. Aztán vasárnapig az is kiderült, hogy ennek a vártnál nagyobb jelentősége van, hisz Topp Zoltán vigyázó és felügyelő szemei azt is figyelték, hogy bírná Gergő a teljes Mecsek rali távját ezzel a kocsival… Hamar meggyőző teljesítményt nyújtott, amit a szervizparkban is értékeltek, és teljesen biztossá vált, hogy indulhat Rácz Lászlóval az 51. Aquaprofit Mecsek ralin.
Azóta a párossal madarat lehet fogatni. Nagyon jó a hangulat körülöttük, és fogadkoznak a srácok. Nem akarnak semmi többet, mint jól érezni magukat, és maguknak és a segítőknek bizonyítani, hogy tudnak élni a lehetőséggel, és akár egy gyorsabb autót is kezelni, terelgetni a mecseki pályákon.
Ehhez úgy járult hozzá a pécsi és mohácsi közösségen kívül a Pécsi Sport Nonprofit Zrt., a Mecsek Group Kft és sok lelkes segítő, hogy a Topp Cars Rallye Team figyelme, bizony három autóra kell hogy kiterjedjen a futamon. Mert, ahogy a MARB futamon a Ranga testvérek Skodái mellett, ott fog vigyorogni Szauer Gergő Mitsubishije is.
Mert affelől kétségem sincs, hogy ezt még az autó is élvezni fogja. A barátkozás megtörtént az árpádtetői versenyen, és bizony a helyszínen, és a videófelvételek alapján is megállapítható volt, ficánkolt a Mitsubishi örömében. Először csak a tempót szoktatták az autóval, aztán már a pálya mindkét szélét ismertették vele, később már kicsit füvet is legeltettek a lovakkal, hadd szokja a négykerék meghajtás.
Az EVO IX-es nem a legújabb darab már a mezőnyben, de én még így autót nem láttam mosolyogni. Úgyhogy kis Mitsu barátom, tedd meg nekünk azt, hogy ahogy a gazdáid, te is felébredsz Csipkerózsika-álmodból és megmutatod a sok komálósnak, nem a kor számít a raliban… Ha megteszed, annyi kockacukorral várunk a célban, ahányan vagytok a motorban…
Kósa András Race1.net
A külön nem jelölt képek Szauer Gergő és Pánics Róbert fotói