Race1.net

Mi lett vele? 7. rész: Varga “Cigány” Zoltán

A népszerűsége magyar léptékekkel óriási. Pedig soha nem nyert abszolút bajnokságot, mégis amikor tízezrével tömegek álltak a ralipályák mentén, nemcsak az első 3-4 autót várták nagy lelkesedéssel, hanem egyet egészen biztosan a mezőny második feléből. És amikor megjelent a sötétzöld autó, ezrek lendítették a karjukat, és üvöltötték az erdő közepén, “Gyere Cigi, gyere!!!” És ő jött… Varga “Cigány” Zoltán a magyar rali egyik fenegyereke…😜

Mikor sikerült vele felvennem a kapcsolatot, örültem, hogy ez ennyire gördülékenyen ment. Aztán ahogy kezdtük folyamatosan tolni az interjú időpontjait, először 20 percenként, majd egy napot, aztán kettőt, akkor már röhögtem kínomban.😬 Amikor végre belemerültünk, akkor meg a munkahelyén a vizsgasoron lemerült a telefonja,😅 így újabb egy napot sodródott a történet. A folytatás is úgy kezdődött, hogy kér még újabb 15 percet, mert késő este van, és még meg kell etetnie három kutyáját. Mivel nagy állatbarát vagyok, ebbe még belementem, de megígértem, ha most sem esünk túl rajta, én fogom őket ráuszítani… Ez végül hatott.💪

És akkor belekezdtünk, folytattuk, már komolyan mondom azt sem tudtam hol tartunk…Hagytam, hadd folyjon belőle. “Nem volt senkinek jogosítványa körülöttem, így a családban nem volt soha téma az autózás, az autósport. Nekem másként alakult a gyerekkori történetem ezzel kapcsolatban. Viszont arra büszke vagyok, hogy elég korán 1981. október elsején megkaptam a jogosítványomat. De az igazi barátságom az autósporttal úgy kezdett kialakulni, hogy állandóan a környékünkön lévő Volán garázs, és a Népligetnél lévő Hungarocamion garázs közelében ólálkodtam. Ez olyan 1973 tájékán volt.” – mereng el Zoli.

“Szóval ennek hatására, amiket ott láttam, egyre jobban kezdet a dolog érdekelni, és végül ilyen Országos Meghívásos Versenyen indultam először. Még jogosítványom sem volt. Nem ment rosszul , úgy 6-8 versenyt meg is nyertem. Akkor a mezőnyben olyan srácok voltak ott, mint Horner Bubu, meg Görög Peti. Annyira felcsigázott a dolog, hogy elkezdtem versenyautót építeni.” – meséli átéléssel most is Zoli.

“Olyan kis tipp-topp kocsit csináltam, hogy a csodájára jártak. És éppen ennek köszönhetem, hogy bekerültem a körforgásba, hisz Topor Kálmán kocsija összetört és nem lett kész a következő versenyre, mikor a Hungarocamion részéről megjelent Sándor Pista bácsi, és kibérelte tőle Topor számára az autót. Így kerültem közelebbi kapcsolatba a szakosztállyal.” – emlékezik vissza Varga “Cigi”.

“A következő esztendőben, tehát 1984-ben már a Túra bajnokságban mentem a szakosztály színeiben. A versenyzés jól ment, azzal nem volt semmi gond, azonban a szakosztállyal igen. Két évet tudtam ott menni, ugyanis utána megszűnt. Ugyanis kis összekapások alakultak ki. Például kaptunk a szakosztályban aluminiumot, hogy csináljunk belőle utánfutót magunknak. Jó pár lemezzel adtak, ami furcsa mód kezdett fogyni, pedig még neki sem álltunk a melónak…Később találkoztunk az anyaggal, egy társunk felni formájában mutatta be nekünk…”😂😂😂 – meséli Zoli most nevetve az eseten, de akkor azért nem volt annyira boldog.

” Szóval megszűnt a szakosztály, és a váláskor kaptam 53 ezer forintot. Na én ezzel elszaladtam és azonnal vettem egy állólámpás Mercedest. 🤔Azért, hogy ezzel vigyem a versenyautómat. Komolyan néztem ki, mi? Varga “Cigány” Zoli a szerelvényével. Én, a Mercedes, meg a közben a maradék aluminiumból elkészült utánfutó, és rajta a Lada…👌😂 Szóval, kénytelen voltam új lehetőség után nézni. Így is lett és elkezdtem egy másik helyre bejárogatni.” – haladunk kronológiailag Zolival, már amennyire ezt most elhiszitek nekem.😅

“Éppen hontalan voltam a rali tekintetében, amikor keddenként bementem az Áfor SC szakosztály gyűléseire. Nem egyedül, többen voltunk, akiknek éppen nem volt csapata. Be is adtunk írásban, egy olyan jelentkezés félét. Rá kellett írni kivagyok, mit akarok, és mit értem el eddig. Nos, megnézték a papírokat, és azt mondták a Varga az kell, a többi mehet Isten hírével. Erre nagyon büszke voltam akkor és most is, csak én kellettem, érted? A Varga “Cigány” Zoli. Így vetettem meg a lábam az Áfor SC-nél.” – meséli most is büszkén.

“Így 1986-tól az Áfor versenyzője lettem. A Közraktár utcában voltunk. Nagyon jó kis brigád volt ott, igazi csapatszellemmel. És ez miatt a csapatversenyeken is eredményesek voltunk. Nyilván az ősellenség a Budapesti Volán volt, de mi is ott voltunk a toppon. Jó csapatunk volt, szállítottuk az eredményeket. Úgy működtünk, mint egy profi klub. Nekünk semmi más dolgunk nem volt, mint leadni a nevezési lapot.” – avat bele a minket a részletekbe Zolika. Aztán még mélyebbre hatolunk, az őszinteség bajnokával. Hát persze hogy a lové kérdésről is simán tudunk dumálni.😳

“Úgy-úgy, pénzt is kaptunk. Nem is keveset. Amikor versenyen voltunk, naponta kapott a pilóta 1200, a navigátor 1000, míg a szerelők 800 forintot. Apám, egy versenyen kaptunk annyit, hogy megkerestünk, egy akkori tisztességes havi fizetést, egy hétvégén. Én szívem szerint legalább egy hetesre csináltam volna egy futamot, de így is jó volt.” – röhögünk Cigivel.😂😊👌

“Ezen kívül pár külföldi versenyre is eljutottunk, így ezt kihasználva virágzott a maszek importálás. Összejött kis mellékes a gumikból, Wartburg elemekből, meg pár akkor itthon nehezen kapható alkatrészből. Ki ne beszélne nosztalgiával az akkori  mesés állapotokról.” – nevetünk tovább😊

“De várjál, még nem is mondtam, hogy milyen volt az első rali I-es versenyem.” – mondtam, hogy szigorúan időrendben haladtunk, mint a néptáncos rák, egyet előre, kettőt hátra…😬😂“Az úgy volt, hogy méltányossági alapon indulhattunk, Jakab Sanyi ült be mellém. Az, hogy rögtön felborítottam a Gr. I/b-és Ladával, az nem is érdekes…Szokta az érzést, jó srác volt, bírta…Na, szóval Tardosbánya – Bajna volt a gyorsasági. Leesett az eső is, emlékszem 98-as volt a rajtszámom. Árgus szemekkel figyeltek a felügyelők, mint a Csizmadia Gabi bácsi, meg a Merényi. Én már nem annyira, ezért aztán majdnem elütöttem őket, amikor éppen kalandba kerültem a szakaszon…” – röhögünk ismét nagyot Zolival.😂😅💪

“Mondta is Gabi bácsi ott, a mellette lévőknek, gratulált az új pártfogolthoz, bemutatkozott rendesen. De ezzel még nem volt vége. A versenyen alapvetően nem mentünk rosszul. Sőt, vertük Takácsy Palit, meg Mérei Lajost,  azért ők nagy nevű pilóták voltak akkor ott abban a kategóriában. Frankón levertük a mezőnyt, és csorogtunk a etapon a cél felé. Amikor a nagy örömködésben kihagytunk egy időellenőrzőt… Nos, így megkaptuk a büntetést érte, és el is buktuk a győzelmet. Persze utána megkaptam a cinket is, hogy ennyi erővel a szerelők is bemehettek volna a célba…” – folytatjuk ismét nevetéssel.🙄😅

És akkor a sajátos néptáncukban az egy lépés előre következik.👌 ” Szóval jó világ volt az Áfornál. Abban az 5-6 évben amit ott töltöttem, de ez sem tartott örökké. De a versenyzést nagyon élveztem, mert a kategóriánkban 30-33 autó nevezett, jó kis meccsek voltak ám. Az rali volt, mind egyéni, mind csapatverseny tekintetében. Jól szervezett futamok voltak, rengeteg néző, óriási felhajtás, alig bírtad az autogramokat osztani. Aztán a kilencvenes évek elején újból váltanom kellett.” – mondom én, hogy csak egyet lépünk előre…😜

“Így keveredtem a Török Peti által létrehozott Békási Mobil SE-hez. Vittem a kis zöld-fekete Ladámat és ott folytattam. Nem akartam VFTS-t. Ok, hogy volt szélesítés azokon a kocsikon, de engem nem izgatott annyira, akkor még 4 sebességes váltó volt benne. Úgyhogy én végül a “parasztmerci” féle 07-es Lada mellett döntöttem. 1600-as motorral az A/8-as kategóriában. Na ez tetszett nekem, de Károly Balázsnak nem annyira. Volt olyan verseny, ahol 6-8 autót nem engedett elrajtolni…”😡 – említi az akkori műszaki gépátvételek emblematikus figurájának húzásait. A cikk írójának is személyes emlékei vannak vele kapcsolatban, szintén a “békásis” időszakból… Balázsról egyszer majd külön…😠

“Ebben az időszakban volt életem egyik legnagyobb esése is. A Veszprém ralin sikerült összehozni, a vigántpetendi gyorsaságin, már a vége felé, az aszfaltos részen. Nem sokkal később át is húzták a település nevét jelző táblát és Vigántpetendből “Cigánypetend lett…”👌😂😅

fotó: Vaszil Zsolt 

“Egyébként nem volt ez akkor egy egyszerű kategória, mert mi voltunk ladások, de már jött akkor Dara Gabi az Opel Corsával, Szádeczky a Peugeot-val, Skoda Feliciák, meg már ott voltak a Lada Samarák is. Mégis büszke vagyok arra, hogy 1997-ben megnyertem a Lada kupát, és bajnok lettem a kategóriában.” – bekerülve ezzel az évkönyvekbe.

“De én szerettem ezt a kocsit. Azért az enyém nagyon komolyan meg volt csinálva. Volt hozzá 30 db OZ felni, 15-ös kerekekkel. És haladós is volt a kicsikém, ha minden klappolt közte és köztem. Magyarul, ha rumli nélkül célba értünk. Ha kijött a lépés, akkor olyanokra is képesek voltunk, mikor Szabó Gergő előtt voltunk, pedig ő akkor a piros “N”-es Lanciával ment.” – érződik most is Cigi hangjában a büszkeség.

Jakab Sanyiról már beszéltünk, de a leghűségesebb navigátorodat még nem említetted, mondom Zolinak. “Pénzes Lacival tizenhárom évet mentünk együtt. Tudtommal nincs a magyar raliban még egy ilyen hosszan tartó közös kapcsolat. Még a Hungaricamionnál ismerkedtünk meg, ott volt inas. A versenyautók körül tett-vett, szerelte őket és egyszer meghívtam, hogy üljön be mellém. Ott ragadt ilyen hosszú időre. Bátor gyerek volt a Laci…” – ebben egyetértünk, az biztos…👌💪

Aztán Cigi életében is jött egy hosszabb kihagyás. “Így van, három évet kihagytam aztán visszaültem a Ladába. De ez már nem adott akkora adrenalin löketet. A rajt előtt még 20 másodperccel viccet meséltem a sportbíróknak, szóval nem voltam már ott annyira ezzel a kocsival,m és mindenképpen másra vágytam, ami aztán be is teljesült.” – haladunk mi szépen, nem?☺

“2002-öt írunk, amikor régi vágyam teljesült. Azt mondtam, ha egyszer a Ladáról váltok, akkor az csak BMW lehet. Nem kell nekem se Mitsubishi, semmi más, csak BMW. Kovács Endrének volt egy eladó, ami egy eredeti Prodrive kocsi volt. Ugyan nem volt ilyen csattogós váltó benne, de egyébként jó kocsi volt. Na, ezt a kocsit saját kezűleg kipofoztam, be is nyelt 12 millió forintot, de egyben volt a drágám. Nos, ezzel csapattam 2003-tól.” – meséli Zoli az álom beteljesülését.

“Először a H/10-ben mehettem, később meg a Historic mezőnyben. De kezdett tele lenni az itthoni versenyekkel a bugyrom. Hol a GPS miatt szórakoztak velünk, hol meg vagy a mezőny elején, majd a végén versenyezhettünk. Ha nem volt a GPS rögzítése rendben, akkor megbüntettek 230 ezerre, ha végre megint a mezőny elején mehettünk, akkor volt olyan , hogy verseny közben raktak minket a végére, vagy ha elől érkeztünk, akkor meg két és fél órát vártunk a céldobogóra, mert oda meg utolsónak állhattunk fel. Na, ebből nekem elegem lett.” – mondja most is kissé megkeseredve Zoli.

Hol az autó, megvan még? Teszem fel a kérdést Zolinak.“Persze itt áll a Kicsikém. Méghozzá új motorral. De nem tudom még, hogy hol indulok vele. Szervizautót csinálok, mert eladtam a másikat. Tudod olyan pótkocsi félt, amibe beáll a versenyautó. Három hete álltam neki, talán karácsonyig elkészül. És utána jövőre megint megyek. Még nem döntöttem el hol, de valószínű a környező országokban. Van még kedvem hozzá, hiába vagyok túl már az ötvenen is, még menni akarok.” – mondja Zoli, ami zárszónak is jó lenne. De most ő szólít meg engem.🙄😅

“Te András, meséltem neked a Garamvölgyi Lajosról?” – na itt dobott hátast az én néptáncos rákom, mert szinte kezdtük elölről ismét a beszélgetést. Négy nap és négy részlet után… 😂😂😂De, mivel én is ismerem Lajost, ezért a sztorira még vevő voltam.👌

“Tudod azért arra baromi büszke voltam, hogy ő engem keresett meg. A Wynn’s adalékanyag akkori itthoni importőre volt és ő ragaszkodott ahhoz, hogy én a ladás Cigi legyek a reklámembere az autómmal. Ez azért nagy elismerés volt, és ha emlékszel ott volt a kocsi mindkét oldalán a felirat, de én éppen ezért szerettem ezt sokszor szemből is megmutatni a nézőknek, tudod úgy kilinccsel előre…” 💪- tudom Zoli.

Hogyne tudnám… Láttam párszor élőben, sőt Szamos Miklóssal veszekedtem Salgótarján főterén, hogy hadd pöröghessen Zoli a célban… És együtt nevettünk 1994-ben Ranga Lacival a pécsváradi pályán tréningen, amikor Cigi negyedik nekifutásra is be akarta nekünk mutatni, hogy ő bizony úgy elfordulja nekünk azt a balost… Ugyan lógott az árokban a kocsi feneke, de negyedikre elfordulta.

Na, ezért imádtuk és imádjuk Zolit! Várunk vissza!

Kósa András Race1.net

Külön köszönöm ismét Pacsuta Attila fáradhatatlan munkáját. 

A külön nem jelölt képek Peták Tibor és Simon Tamás albumaiból lettek válogatva. Köszönjük!

 

Exit mobile version