Ebben a cikksorozatban azok előtt tisztelgünk, akik elkezdték, akik folytatták, akik bajnokok lettek egy olyan sportágban, amit ralinak hívunk. Olyan versenyzők előtt emeljük a kalapunkat, akikért tízezrek vándoroltak az ország egyik végéből a másikba. Bokor alatt aludtak értük, hogy lássák, ahogy száguldanak, percenként felverve az erdő csendjét. Éjszakákat virrasztottak, hogy a lámpájukba nézhessenek. És nem bánta meg senki, mert jöttek, kegyetlenül nyomták, elfordultak, felborultak…Ők a ralibajnokaink.
Az első páros, akikkel volt szerencsém a napokban beszélgetni, két remek ember, akik közeledve a 80 felé, most is nagy lelkesedéssel elevenítették fel a 40-50 évvel ezelőtt történteket. Sok más mellett megtudhatjuk, hogy 1974-ben, egy legendás sorozatot megszakítva, először hirdettek más abszolút bajnokot Magyarországon. Akik nem mások, mint Balatoni Mihály és Sándor István a Skoda 120-sal.
Sándor István és Balatoni Mihály
Persze, hogy a kezdéssel indítjuk a beszélgetést. “Én egy szervizben dolgoztam, ahol ismert emberek fordultak meg autóikkal. Köztük volt Kesjár János is, aki akkor már versenyzett.” – kezdte Misi bácsi a visszaemlékezést. “Már ott a szerviz udvarán forgolódtam az autókkal, és éreztem, hogy ehhez van nekem érzékem. Fel is tették a kérdést, nem e akarok versenyezni. Nos a válaszom igen volt, de kissé meglepődtek a kijelentésemen. Ugyanis elmondtam, hogy a szamárlétrát nem kívánom megmászni, ha kapok méltányossági alapon licencet megyek, ha nem, hát nem…” – adta a karakán választ a magában biztos leendő bajnok. “Megkaptam, és 1968-ban így kezdődött a pályafutásom. Krizsán Gyuri volt a navigátorom, és mindjárt az első évben kategória győztesek lettünk.”
“Én egy VW bogárral indítottam a pályafutásom 1958-ban. Apám kapta az autót, és én ezzel kezdtem szlalomozni. Így kerültem abba a közegbe, ahol mindenki számára az autóversenyzés volt a legfontosabb. Közben elvégeztem az egyetemet, és nyelvet is tanultam, németül. Ennek nagy hasznát vettem a későbbiekben. Én is Skodával kezdtem a ralit 1967-ben, Ladányi Nándornak navigáltam ebben az évben a Taurusnál.” – idézi fel a kezdeti lépéseket István.
” A következő évben, tehát 68-ban Misi kategóriagyőztes lett. Ő is ott volt a Taurusnál, bár ő erre másképpen emlékezett” -folytatja nevetve István.”A jó teljesítményével kiérdemelte, hogy beválogatták a BBK válogatottba ( Béke Barátság Kupa a volt szocialista államok bajnoksága volt – a szerk.), de úgy engedték külföldre, hogy egy idegen nyelvet beszélő embernek kell beülnie mellé. Ez voltam én…” -árulja el az összekerülés okát a navigátor.
“Igen ez így volt, ez a Taurus féle dolog, nem rémlett annyira, hisz örökös volános voltam,de az biztos, 1970-től együtt voltunk hivatalosan a Bp. Volán autóegyesületnél. Szóval kaptam magam mellé egy tolmácsot…El is mentünk Lillafüredre tréningezni, hogy szokjuk egymást, hogy azért felkészülten menjünk Csehszlovákiába. Ez ’68 nyár végén volt. Mentünk egyet, felírtuk és utána Pista diktált. És megmondom őszintén, a Jó Isten minket egymásnak teremtett. Pontosan úgy ment papírból, azt kaptam vissza, amit én is akartam volna. Egymás tenyerébe csaptunk, és tíz évig elválaszthatatlanok voltunk egymástól”– ismeri el István rátermettségét Misi bácsi.
Csakhogy a csehszlovákiai debütálás elmaradt…”Bizony el, mert amikor mi jöttünk le a hegyről, már konvojban mentek azok a fehér csíkós teherautók Csehszlovákiába, már javában zajlott a megszállás, így a verseny is elmaradt. De pályafutásunk során, bőven eljutottunk külföldi versenyekre, azért kárpótolt. minket az élet.”– summázza István.
“Együtt maradtunk az elmaradt külföldi út ellenére, és a Bp. Volánban nyomtuk. Ott már olyan nevek voltak, mint Kiss Dezső, vagy Leitold Karcsi. Akkor még úgy volt, hogy az egyesületek biztosították az autókat. Jött is több gép, konkrétan Skoda 110-es versenyautók Csehszlovákiából. Kettőt kapott a Volán és a többiek is, mint az AFIT, a Spartacus, vagy a Pécsi Volán. Tehát volt mezőny, és nem is rossz autókkal. Ferjáncz persze már Renault típusú autóval ment. De a mi kocsijaink is szuper színvonalúak voltak, gyári bukócsővel, ülésekkel, bőrkormánnyal, övekkel érkeztek” – meséli átélve Misi bácsi.
“Igen ez volt a Skoda 110 Rally. Ez egy négysebességes 72 lóerős autó volt iker álló weber karburátorral. Lámpasorok is voltak hozzá, úgy ahogy egy igazi raliautónak annak idején ki kellett nézni. Hidd el, minden porcikáját ismerem ennek a kocsinak, ugyanis a mai napig itt van nálam. Eredeti állapotában pompázik, minden áldott nap lemegyek hozzá a garázsba, kicsit teszek-veszek rajta valamit, együtt töltöm vele a napjaimat. OT-s rendszáma van, tudok vele közlekedni közúton is. Olyan FIA igazolást kapott, hogy minden EREDETI rajta. Így ezzel a papírral igazolva tudtunk a lányommal, eddig ötször részt venni az utóbbi években Lengyelországban a Rajd Polski Historic versenyén. Nagyon szeretek a lengyelekhez elmenni a mai napig. Sok barátom van ott, sok barátot szereztem ezen az eseményeken. Többek között Jean Todt- az FIA elnöke-, aki szintén jár ide, egy svéd emberkével” – szaladunk kicsit előre az időben Istvánnal. De ezt nem hagyhattuk ki.
“Jó kis autó volt, ezzel versenyeztünk 1973-ig. Volt olyan év, hogy az összes versenyt megnyertük, voltak olyan gyorsaságik, hogy előztünk rajta a Skodával. Koni gátlókkal nagyon ott volt az úton. A motor a hűtővel hátul volt ebben a típusban még. Ez egy gyárilag nagyon jól összerakott autó volt. Ennek ellenére milyen a magyar? Még jobbat akart, ezért aztán a többiek fúrták, faragták a motort, a hengerfejet, de nem tudtak elénk kerülni. Ugyanis nekünk meg remek “anyagbeszerzőnk” volt, Pista…” – mondja nevetve Misi bácsi.
“Kétségtelen a mi időnkben is ment a csencselés. Én remek kapcsolatot építettem ki a gyárral. A munkámból kifolyólag is -az AFIT vevőszolgálatnál voltam-, sokat jártam külföldre, többek között Mlada Boleslavba a Skoda gyárba. Úgyhogy amit lehetett, a mi kocsink megkapott. Azért amikor ez a 110 Rallye 7000-es fordulatnál elhagyta a 160 km/h-át, azért az egy remek érzés volt ám abban a korban.” – érzékeltette István a kocsi teljesítményét.
És jött a sporttörténelmi év, az 1974-es. “Igen. Addig Ferjáncz Attila volt sorozatban mindig a legjobb év végén. Nekünk ebben az évben már egy újabb típusú autónk volt a Skoda 120 Rallye. Kicsit erősebb volt, ebben két fekvő weber karburátor volt, és elől volt a hűtő. Nagyon ment az autó, és mi is jól nyomtuk vele. Pista amit mondott szentírás volt, nagyon éltünk ketten a kocsiban. Mindent elhittem azonnal, amit diktált. Azért az akkori tempó sem volt már piskóta. De az is sokat segített, hogy nekünk a korábbi autónk is megvolt, tehát már volt tréningautónk.”– mondja most is átélve Misi bácsi.
“És ez az összeszokottság, tempó, bajnoki címet ért. Megszakítottuk Ferjáncz Attila addigi egyeduralmát. Ebben az évben, tehát 1974-ben az abszolút bajnoki címet, mi kaptuk. Attila egy versenyen kiesett, és egy, azaz egyetlen pontocska előnnyel, de mi nyertük a bajnokságot. És ez újabb kapukat nyitott meg előttünk” – tájékoztat István a csapat mindenkori statisztikusa.
“Igen, egyre többet és egyre jobb kocsival járhattunk külföldre is. A Rajd Polski volt az egyik kedvenc, de egyben legnehezebb verseny is. Azért abban az időben sem volt ritka a 2000 km-es táv, éjjel-nappali gyorsokkal. Mi 150 indulóból a huszadik hely környékére jöttünk be Lengyelországban. Minimális szervizeléssel. Nem úgy volt akkor minden, mint most. Ekkora távolságon nem voltak olyan szervizpontok, ott volt nálunk a pótkerék, meg pár cucc és ennyi. Menet közben nagy szerelésekre, ha kellett, nem volt idő. Tehát célba érni így, nagy teljesítmény volt, de a Skoda erre alkalmas autó volt” – érzékelteti az akkori kihívásokat Misi bácsi.
“Alkalmas bizony, hisz ezerrel ment a háttérben a cserekereskedelem. Próbáltam beszerezni minden új fejlesztést a gyárból, amit esetleg eszközöltek a csehek az autón. Jártam ki folyamatosan munkaügyben a gyárba, de mindig ott volt nálam kellő mennyiségben az egyik márkás cigaretta és pár üveg whisky. Itthon a dollár boltban nálunk be lehetett szerezni… A gyárhoz építve volt egy presszó, na ott ment be a cigi, meg a whisky és jött ki az új cucc a kocsihoz” – meséli nevetve István.
Eddig minden szép és jó, de azért így volt ez mindig, semmi konfliktus, bukás, vetem fel a bajnok párosnak. “Persze hogy estünk mi is, talán Csobánkán volt a legnagyobb. Sötétben jöttünk lefelé, és a korábbi évekhez képest sokkal gyorsabban, mert a fejlesztések ezt megengedték. Gondoltam én… Sötétben volt, egy tempós részhez érkeztünk lefelé, 100 egyenes után jött egy jobbos, ami már sok volt… nagyon sok. Kívülről nagyot estünk, de én megmondom őszintén, belülről nem tűnt olyan nagynak, semmi különlegeset nem éreztem. Mikor megállapodott az autó, kérdeztem Pistát jól van, és mehetünk tovább. Azt mondja jól van, de inkább az eltűnt jobb oldali ajtót kereste, benne a pipájával… Ő is kérdezte, hogy én hogy vagyok, és mondta, mit akarok, amikor “a hónod alatt van a műszerfal?!” – idézte a fel a nagy perecelést Misi bácsi.
“A baj talán az volt, hogy a Koni gátlók helyett itt már a Bilsteint használtuk, és a fejlesztések miatt is erősebb volt a motor úgy 25-30 lóerővel. A kocsi nem úgy viselkedett, ahogy korábban. A tempó miatt túlcsúsztunk egy kanyart, és nem tudtuk időben egyenesbe hozni a kocsit, hogy rákészüljünk a következőre, és nekicsapódtunk a farával a partoldalnak. És innen elszabadult a pokol… Nem borultunk, bár van aki azt állította, átfordultunk, de szerintem nem, de így is nagy volt a kár. Mikor kiderült valóban, hogy nem folytatjuk, kerestem a jobb oldali ajtót a sötétben, benne a kedvenc pipámmal. Megérkeztek a mentők is, kérdezték, kik voltak a kocsiban. Válaszoltuk, hogy “mi”. Azt mondták hangosan, felszólítva, “ne mozduljanak”, lehet akár belső sérülésünk is. Mondom, dehogynem mozdulok, keresem a pipám, anélkül nem megyek sehova…” – meséli István jókat kacagva a sztorin.
De abban közös nevezőn voltunk, hogy a versenyzők egy-egy bukás után, mindig megmagyarázzák az okát, kielemzik a bukás körülményeit, mire eljutnak a végén addig a két szóig, hogy “sok volt”…
“Közös pályafutásunk 1978-ban ért véget, tehát tíz klassz évet mentünk együtt. Emlékszem, Hollóházán volt egy gyors, ahol Pista tévesztett. Ő, aki hibátlanul nyomta mellettem az igét, ott rontott, elég nagyot. Egy jobbos helyett, balost mondott… Nos, itt ezután beszéltük meg barátsággal, hogy ennek ebben az évben vége lesz. Így is történt. Akkor már egy Skoda 130-sal mentünk, ami komoly gyári kocsi volt, az első, amit kihoztak a gyárból, a maga 130 lóerejével. De már más volt annak a versenyautónak a viselkedése, mint a korábbi típusokénak. Ha nem tudunk százszázalékosan koncentrálni, akkor egy olyan autóval nem szabadott tovább csinálni.”- meséli őszintén Misi bácsi.
“Én már a munkahelyi elfoglaltságok miatt 1977 őszén be akartam fejezni, valóban egyre kevésbé tudtam teljes mértékben koncentrálni a versenyzésre. De akkor homologizálták az új 130 RS 1300-as motorját. Na, én azt még barteloltam egyet a csehekkel egy orosz színes tv-ért… Még ide is szállították. Szóval ezt a motort még ki kellett próbálni, de valóban ott, amit Misi mondott, hibáztam és valóban utána befejeztük a közös versenyzésünket.” – ismeri el Sándor Pista.
“Utána még hegyiztem Ferjáncz Attila korábbi Renault Alpine autójával. Kategóriában bajnok lettem, de egyre fontosabb lett a család, a felségem. 1982-ben végleg elbúcsúztattak a Bp. Volánnál. Kaptam egy gyönyörű serleget, mint örökös volános. A családban senki nem folytatta a versenyzést, a fiam inkább kerékpározik, az unokáimnál is kicsi erre az esély, hisz három leányka van… Hetvenkilenc éves vagyok. Délelőtt 11-re összekapom magam, bemegyek a saját műhelyembe, amit a fiam igazgat, kicsit körülnézek, és eltelik a nap, beülök a kocsimba és szépen hazabattyogok vele. Azt mondanom sem kell, hogy egy Skoda…” – fejezi be Misi bácsi.
“Én is hegyiztem még pár évet Misi után, aztán azt abbahagyva a MNASZ-nél is dolgoztam. Volt sajnos egy szívműtétem, és ebből kifolyólag a kedvenc versenyemről letiltottak, a Rajd Polski Historic futamról. Idén nem indulhatok, de a feleségemmel kiautózom akkor is, megnézni. Így hetvenöt évesen pont annyival kelek is korábban, mint Misi, lemegyek a műhelybe, megsimogatom a Skoda 110 Rallye-t és ha csörög a telefon, hogy “papa gyere értünk”, akkor elmegyek az unokákért…” – meséli napjait István.
És az a bizonyos 1978-as tévesztés után még összejárnak, vetem fel. ” Persze, múlt héten is Pistánál grilleztünk… – és persze ilyenkor megy még a zrikálás azóta is” – vágnak egymás szavába a bajnok páros tagjai, Balatoni Mihály és Sándor István.
Pista bácsi külön köszönöm, hogy a fényképeiddel ennyit bajlódtál, mire átjött az interneten
Öröm volt felidézni a sok élményt, köszönjük. További jó egészséget BAJNOKOK!
Július 4-én, kedden megjelenő cikkünkben Ferjáncz Attila, Zsembery Jenő, Iriczfalvi Ferenc és Tandari János előtt tisztelgünk.
A cikksorozatban szereplő párosok névsorát alább láthatjátok, lilával a már megjelent írást jelöljük, a névre kattintva a cikket lehet elolvasni.
A párosok névsora:
| 1967,1969-1973,1975-1982,1985,1990. | Ferjáncz Attila | Zsembery Jenő/Iriczfalvi Ferenc/Tandari János |
| 1974 | Balatoni Mihály | Sándor István |
| 1983,1984 | Hideg János | Kecskeméti Zoltán/Bán Attila |
| 1986 | Németh László | Jójárt András |
| 1987,1988,1991-1994 | Ranga László | Dudás Mihály/Büki Ernő |
| 1989 | Selmeczi György | Jutassy József |
| 1995-1997,2000-2002,2005 | Ifj. Tóth János | Gergely Ferenc/Tóth Imre/Bahor Bea |
| 1998,1999 | Kiss Ferenc | Büki Ernő |
| 2003,2006,2007 | Benik Balázs | Somogyi Pál/Varga István |
| 2004 | Turi Tamás | Kerék istván |
| 2008 | Spitzmüller Csaba | Kazár Miklós |
| 2009 | Hadik András | Juhász István |
| 2010,2011 | Aschenbrenner György | Pikó Zsuzsa |
| 2012-2014 | Kazár Miklós | Ferencz Ramón/Szőke Tamás |
| 2015,2016 | Herczig Norbert | Bacigál Igor |
“N” csoport abszolút bajnokok
| 1988,1991,1993 | Oroszlán László | Oroszlán Tibor |
| 1989,1995 | Érdi Tibor | Borbély Zoltán/Varga István |
| 1990 | Tóth Mihály | Házi József |
| 1992 | Maksa Imre | Vass Norbert |
| 1994 | Gerencsér Tibor | Bathó Zoltán |
| 1996 | Szeleczky Tamás | Penderik László |
| 1997 | Vizin László | Gönczi László |
| 1998 | Hideg Krisztián | Tajnafői Péter |
| 1999 | Elek István | Iványi Sándor |
| 2000 | Tagai Tamás | Tagai Róbert |
| 2001,2002 | Aschenbrenner György | Koronczai Tibor/Földes Csaba |
| 2003,2004 | Spitzmüller Csaba | Harsányi Zsolt, Bahor Bea |
| 2005 | Szabó Gergely | Benics Kálmán |
| 2006 | Matics Mihály | Vinoczai Attila |
Race1.net Kósa András