Minden igazi ralirajongó álma, hogy közvetlen közelébe kerüljön kedvencének, autogramot kérjen tőle, vagy akár beszélgethessen vele. És vajon, milyen lehet annak az embernek az élete, aki velük együtt él, jár versenyről versenyre, sőt ő felel szinte mindenért, legfőképpen azért, hogy a legnagyobbak is célba érjenek. Nos ha velünk tartotok, megtudjátok.
Ugyanis kevesen tudják, hogy egy szerény, magyar vidéki ember, a baranyai Siklós lakója, a világ legjobb ralisaival dolgozik, felel autójuk állapotáért. Olyan munkáért felelős, ami nélkül nincs verseny, nincs esély a célba érkezésre. És ezt már tudja Al-Attiyah Nasser, Ott Tanak, Elfyn Evans, Mark és David Higgins, vagy akár Petter Solberg. Bizony srácok, az említett világhírű ralisok Péterben és felkészültségében bíztak és bíznak, az általa a gyorsaságira engedett autóval viszik a bőrüket a vásárra…
Belevágunk, de azt a beszélgetés kezdetén tudtuk már, hogy ez rövid interjú nem lehet. Átbeszéltük a közös kilencvenes évek élményeit, amikor még Péter is versenyzett, aztán jött az igazi szaftos téma a lassan 15 éves külföldi pályafutás a legismertebb, és elismert raliversenyzőkkel.
“Vezetni, soha nem vezettem raliautót, de navigátorként azért jó pár évet lehúztam. Csontos Szilárd barátom mellé ültem be először. Ő is egy helyi srác volt, ő tudott vezetni, én meg nem tudtam navigálni, ebből csak esés, kelés lehetett a vége, az is volt…
” – kezdte vidáman idézni a múltat. ‘”Az 1993-as év így telt, és mivel már akkor láttuk, hogy nem törhetünk egy Sainz, vagy Auriol babérjaira, abba is hagytuk… A következő évben bejöttem Pécsre, és Balatonyi Árpi mellé kerültem, először csak szerelni. Az akkori, egyik legnagyobb ladás király volt Árpi, és bizony nagy dolognak tartottam, hogy ott lehetek mellette. Aztán mire felocsúdtam, már a navigátora is lettem, és ha vérverejtékes évet is magunk mögött tudva, akkor is bajnokként ünnepelhettük az 1995-ös esztendőt. Erre nagyon büszke vagyok, mert nem kétautós kategória volt a miénk, és eszeveszettül kellett nyomni, és kockáztatni, hogy a legjobb legyél.” – meséli Peti teljesen átélve még most is.
Balatony Árpival, Salgó rali körverseny…
“Aztán Balogh Laci mellé kerültem utána, akinek már a navigálás mellett az autóját is csináltam. Két évet követően, az akkori egyik legjobb csapathoz kerültem, Zöldhegyi Gáborékhoz, az ECS Motorsporthoz, ahol ott volt Bathó Zoli. Biztos emlékeztek a zöld-fehér Subarura. Na, az már igazi versenygép volt”– kezdi első subarus élményét Peti, ami aztán meghatározta a további irányt az életében. “Kis kirándulásom volt utána terepraliba, ami akkor nagyon tetszett, Szentgyörgyi Gábornak navigáltam, meg csináltam a Mitsubishi Pajerot. Így ismerkedtem meg jobban, akkor éppen ebben a szakágban is próbálkozó Korda Erikkel, akihez átkerülvén ismét ralizhattam. Hisz Erik hozott egy angol Subaru WRC-t, amit szerelhettem, de a versenyeken is én navigálhattam.” -folytatja Peti egy újabb izgalmas élménnyel pályafutása ismertetését. “A kocsi dolgai miatt, egyre többször én mentem Angliába, így elég jól megismertem, és összebarátkoztam a kinti kollégákkal. Az Autotek Motorsporthoz bejáratós lettem. Korda Erik ekkor már Penderik Lacival ment, és volt egy nagy esésük. Az autó rendesen összetört. Ezt is intéztem még, aztán egyszer csak kint ragadtam a csapatnál. És ennek már lassan 15 éve…” – kalauzolt el röviden minket Péter a kifelé vezető úton.
Korda Erikkel és a Subaru WRC
“És innen már csak élmények, de kőkemény munka is, és sok-sok utazás következett. Mielőtt részletezném, most hogy kérdezed, tulajdonképpen Japánban nem dolgoztam, ott csak Tokióban négyszer-ötször átszálltam, de azon kívül, szinte nincs olyan ország, ahol rendeznek raliversenyt és én ne dolgoztam volna. Amerikától, Mexikón át Argentínáig, Európa természetes, de Új-Zéland és Ausztrália is nagy élmény, Kína is felkerült a rali térképre, de a Közel-Kelet országai, mint Szaúd-Arábia, Omán, Libanon, Irán, és a többiek, na az nem semmi…”– kezd felcsigázni Péter.
Itt éppen Kínában a csapattal…
“Mert a csapattól az első komolyabb melóm Al-Attiyah versenyeztetése volt a Subaru WRC-vel 2003-ban. Tehát vele, nem ma kezdtem… Mentünk a Vb-n, aztán a következő évben “N”-es Subaruba ült át, és akkor a Vb mellett komplett Közel-Kelet Ralibajnokságot mentünk az említett országokban. Tanúsíthatom, hogy az ottani kultúra valóban eltér a miénktől, mert én olyan helyeken is jártam a versenyek által, amit turista nagyon nem látogat, ha egyáltalán betéved egy-egy ilyen országba…” – meséli mosolyogva Peti.
A két barát, Nasser és Péter
“Az egyik legjobb sztori, kicsit előreugorva az időben, Szaúd-Arábiában volt. Frankfurtból repültünk a homoktenger országába. Három Subaru volt rám bízva. Három katari versenyző ment vele, akiket a hazájuk motorsport szövetsége finanszírozott. Szépen felszálltunk és kirepültünk az arab országba, rendben meg is érkeztünk. A többieknek, más gépekkel kellett volna később érkezniük, mi négyen magyarok, mert akkor már sikerült a csapathoz más magyar srácokat is kijuttatnom, ott vártuk őket. Csakhogy nem jöttek, mert szinte mi voltunk az utolsó gép aki felszállhatott, ugyanis akkor tört ki 2010-ben az izlandi vulkán és beterítette Európa légterét a hamuval. Ettől persze, a versenyt megrendezték, hisz az autók, és versenyzők a Közel-Keletről ott voltak. Négyen magyarok vittük végig a három autó szereplését a komplett versenyen, sőt még besegítettünk más versenyzőknek, akiknek egy deka szerelőjük nem érkezett meg… Én azt hittem ott pusztulunk meg… Tartottam a versenyzőknek eligazítást, és elmondtam nekik, ha valaki rumlizik, vagy baja lesz, oldja meg maga, vagy kerítsen autómentőt, vagy egy tevét aki behozza a szervizparkba, mert mi onnan nem megyünk sehova, senkiért, képtelenek lettünk volna rá… És megcsináltuk!”– mondja most már nevetve, de az akkor ott nem volt olyan vicces.
“De ezzel még nincs vége, mert a verseny után a repülők ugyanúgy nem jártak Európa felé. Mi ott vesztegeltünk Szaúd-Arábiában, és megmondom őszintén, nem a legkedvesebb hely a világon, inkább jöttünk volna már, mint maradtunk volna. A kedves feleségem itthonról próbálta szervezni , hogy hogyan jussunk ki. Ugyanis két hét múlva Cipruson volt versenyünk, és úgy készültünk, hogy a kialakult helyzet miatt egyből oda kell mennünk így. Nos, az egy országon belüli repüléssel, majd Jemenbe, és Jordániába kerülve lett volna megoldható. Mire több nap vesztegelés után jött a jó hír, és visszajutottunk Európába. Na, én azóta sem vágyom oda vissza…” – mondja megkönnyebbülve Borsos Peti.
“Szóval a kitérő előtt ott tartottunk, hogy Al-Attiyah N-es Subaruba ült. Amivel 2006-ban megnyertük a csoportban a világbajnokságot. Azért az nagy dolog volt, meg sok munka, de egy isteni jó autóról beszélünk és Nasser jól is ment vele.”
A csapat Nasser világbajnok Subarujával…
“A cím elnyerése után is folyamatosan Vb futamokon mentünk vele. 2009-ben jött a Ford S2000-es összkerekes autója, ami ugye előszele volt a mostani R5-ös kocsiknak. Nasser ezzel ment tovább, és sikerült az akkori WRC2-es kategóriában is bajnoknak lenni vele. Utána kaptam az Autotek Motorsportnál az önálló feladatot, amiből már egy szösszenetet elmondtam nektek. Rám bízott a csapat három Subarut, amihez magyar srácokat hívtam magam mellé. Szatmári Csabit, Farkas Pétert, Ancil Jánost, Nesz Tibort, Fetter Ferit többek között, akikkel ezt a három autót kísértük a Közel-Keleten. Itt mindenért én feleltem.” – árulja el a nem mindennapi felelősséget Péter.
“Velünk történt így magyarokkal a következő sztori is. Megint katariak mentek a kocsikkal ez egyik versenyen, köztük egy hölgy, aki az egyik Subarut vezette. Nos, a lelkem civilben csak automata autót vezetett odáig. Bemutattunk neki mindent a kocsin, hogy itt sem kell kuplungolni, csak a váltót kell kézzel, mechanikusan kezelni. Na, ez nem volt semmi, mire összejött. Elmegy az első gyorsra, minden ok. Kijön a jó kis murvás szakaszról, beáll a szervizbe, és mondja, hogy ugye kap új gumikat. Figyelj! Úgy jött ki a szakaszról, hogy még szőrösek voltak a gumik… Érted? 80%-os állapotban voltak. Persze kapott, hogyne kapott volna, ki volt fizetve… Később lett gazdája, az abroncsoknak, az nem probléma.
De a legnagyobb izgalom akkor jött el, amikor a városba kellett autóznia a versenygéppel a céldobogóhoz. Mert azért ez a kuplung nélküli váltás nem mindig jött össze hibátlanul. De sikerült felállnia a céldobogóra, és úgy ünnepelte, mintha megnyerte volna a versenyt. Természetesen saját versenyzőnket nem nevetjük ki, mi magyarok, nem is tettük, konkrétan megfulladtunk a röhögéstől, de nem adott több munkát az autóval nekünk, és ezért nagyon hálásak voltunk, úgy a verseny végén.” – idézi vissza Péter.
“Aztán tettem ezt követően egy rövid kitérőt. De csak egy év erejéig. Petter Solberg lett a főnököm. Volt egy Ford S2000-es autója, és egy svéd srác ment vele. Most már Amerikában ralikrosszozik. Solberg rám bízta az autó teljes programját, a kocsi itt is volt nálam állandóan Siklóson.
Mit rejtett a siklósi garázs évekkel ezelőtt…
“Mentünk vele mindenfelé, ahová szólított a kötelesség. Tudom nem kerülhetem meg a kérdést, milyen Solberg. Nos, civilben egy nyugodt, jó fej, kedves ember.
Solberg és Péter…
De láttam, verseny közben rendesen felpumpálja magát. Egyébként a fia tényleg nagyon ügyes, és gyors. De a legkedvesebb ember a családban a felesége. Azért nincs egyszerű dolga Petter mellett, de megoldja. Solberg meg hálából indul vele Historic futamokon egy Forddal. Náluk ilyen egy családi hétvége, ha van rá idő…” -osztja meg a ki családi titkot Borsos Peti. Aztán az Autotek tulajdonosának Ken Skidmore hívó szavára ismét visszatért a csapathoz.
“Egyre jobban, és többször foglalkoztattak az Autoteknél nagyobb feladatok elvégzésével. 2014-ban D-Mac csapat dolgait csináltam. Akkor két autót futtattunk a WRC2-ben, egy finn srácot és Ott Tanakot. Világbajnokok lettünk.
Tanakkal volt egy aranyos, de melós történet Ausztráliában. Kijön a gyorsról és mondja nekem, baj van. Vagy féltengely, vagy váltó, de ő a váltóra gyanakszik. Nos, a világbajnoki cím a tét a csapatnál, a gond orvoslására meg van 30 perc szerelési idő. Megcsináltuk a váltócserét. Elmegy a két autó újból a szakaszokra, jönnek vissza és a finn kocsijában megy tönkre a váltó. Nos, az egy tartalékot Tanakéba raktuk be. Jön ki Tanak is, és mondja, mégsem a váltóval van baj, a féltengely, most már egyértelmű. Gyors szervezés és munka. Tanak kocsijából váltó ki, régi vissza, finn srácéba be, és még az észt pilóta féltengelyét is megcsináltuk, és világbajnokok lettünk.” -meséli Péter, aki megjegyzi, azóta már nagyon elismerik a munkájukat a csapat háza táján.
Miből lesz a cserebogár? Tanak már Vb futamgyőztes, itt még Péternek fogadott szót…
“Igen, ez így van, és örülök, hogy Tanak most nyert is futamot. Ha találkozunk jókat beszélgetünk, de az északiak, nem annyira felszabadultak. Az angol srácok inkább. Utána Mark Higgins és a most Vb-n egyre jobb Elfys Evans autóit felügyeltem. Ők lazább srácok. Evans nagyon gyors, kár hogy Argentínában elrontotta a győzelmet. De meggyőződésem, hogy Tanak után ő is nyer Vb futamot. Ők azért nem hétköznapi pilóták már…” -meséli testközeli élményeit Péter
Hátul jobb oldalt Péter, bal oldali autó Evans, jobb oldali Higgins WRC-je
“Most jöttem meg Ciprusról, mert az egyik török srác a csapat autójával ment.”
“Nassernek most más segített, de vele folytatom ismét. Július elején Libanonban megyünk egy tesztverseny félét, hogy rendesen felkészüljön, a rá egy hónapra sorra kerülő nagyon fontos közel-keleti bajnoki futamra, ami aszfalton lesz, és ahol én segítem őt. Ez most ami konkrétum, a többi mindig jön magától”– árulja el Péter.
Nasser Al-Attiyah “Gyere Peti, már várlak…”
A kérdés nyilván az, meddig még…“Nem vagyok már suhanc, de még bírom. A feladatok egyre megtisztelőbbek, és nagyobbak, ami jól esik. Csak az utazás ne lenne. Na, az már kezd nyűgös lenni. Ha megérkeztünk, és folyik a munka, semmi gond, de az hogy az év felét a családtól távol töltöm, és ezres nagyságrendekben falom a kilométereket, az már kicsit nehézkes, bevallom.”– mondja őszintén Péter.
De talán úgy van vele ő is, hogy megérte, meg mi is, hogy nekünk is. Meghallgatni és elolvasni ezt a páratlan élménybeszámolót, ami neki a munkája. Nekünk pedig élvezet, ralirajongóknak, és talán sokan nem is tudták, hogy egy siklósi ember révén ott vagyunk a ralivilág élvonalában. Na, ezért beszélgettünk Péterrel.
