Tegnap vettem egy mély levegőt, és rászántam magam arra, hogy a vasárnapom felét pályaversenyzés megtekintésével töltsem. Nem vagyok nagy rajongója ezen szakágaknak, de a srácok teljesítményét minden körülmények között elismerem. De én most más szemmel néztem a nap két kiemelkedő eseményét. ( Aki a videókat várja, a bukásokat, eredményeket, annak most mondom csalódni fog, egyik eseményt sem kívánom propagálni, mindenki tudja, hol találhatja azokat)
Amelyek tulajdonképpen konkurenciák egymással a világ autósport rajongói körében, akik a nyitott autók pályaversenyét kedvelik jobban. Bevallom őszintén, hogy kevés Forma1-es versenyt hagyok ki, gyakorlatilag mindig nézem, de azt is bevallom, hogy ritkán az elejétől a végéig… És ennek oka van. Az IndyCar versenyit még kevésbé követem, főleg ha ovál pályán mennek, de mondom most erőt vettem magamon és mindkettőt végignéztem.
A problémám az, hogy nagyon szeretem az autóversenyt. És ha a Forma1-et nézem, egyre kevésbé látok. Mármint versenyt… Tudom, most kést döftem az F1 rajongóinak szívébe, de nem szándékosan. És amit megosztok veletek, most annak minden szavát vállalom. Nem tudom, ki hogy van vele, de évtizedek óta tudjuk, hogy egy baromi drága költségvetésű sport. Nincs ezzel bajom, egészen addig, amikor már a dögunalmas versenyeket azzal lehet eladni, ha arról beszélnek nekünk, mi mennyire drága, és mi mennyibe kerül, ami ezt körülveszi. Mennyi a jegy, és mennyi egy erkély bérlése Monte Carloban. Tudtam, és sejtettem eddig is…
És azt is, ha valami különleges nem lesz, akkor verseny sem. Ne haragudjatok, de engem már nem dob fel, ha Vettel a boxban Raikkönen elé kerül. És az sem, ha ez összeesküvés szüleménye volt, és ha az, ki ne tenné meg a csapat érdekében… Kimi tudja, mire szerződött 2017-re, és van az a pénz, amiért szót fogad. Éppen most született a második gyermeke, gondolni kell az újabb kiadásokra, no meg a buszbérletre… ja, bocsi repülőgépet akartam írni. De ezzel sincs bajom. Megkeresi, az övé, azt csinál vele, amit akar…
Én viszont egyet szeretnék. Autóversenyt. Nincs nagy igényem, csak annyi, hogy ne az a 20-22 srác élvezze ezt, akik a kocsikban ülnek, hanem én is. Nyeletik velem itt vissza az energiát, mert már üvöltenék tőle, mert előzést szeretnék nézni. Igen, olyan autóversenyest… És ettől már érzem, hogy az agyam is közepesen lágy, vagy lehet már szuperlágy, mert az alattuk milyen jól működik… Értitek? A versenyzőről, a hús-vér emberről már szó sincs, hanem csak technika. És kezd kialakulni előttem már a vezetők nélküli Forma1 szabályrendszere. Mondom szuperlágy az agyam tőle…
Persze elfogadom, hogy ez élőben más, mint a tv-n keresztül. Ott ülnek (háttal) a pálya szélén és esznek, isznak a szállodák erkélyén, teraszán. És ezt kapjuk töményen szóban és képben. Csak egyet nem , autóversenyt. Nálam a nap hőse, a régi vágású Jenson Button, aki a hétvége zseniális marketingese volt. Két okból. Az a szösszenet, amikor Alonsonak elmondta, mit csinál majd verseny közben az autójában, na az egy picit eredeti volt… A másik, ahogy minden mindegy alapon Pascal Wehrleint oldalára fordította ott, ahol még ember nem előzött, amióta versenyt rendeznek Monacoban. És ezzel megmentette a versenyt.
Még a teraszokon szmokingban csámcsogók torkán is megakadt a falat, ahogy látták a kivetítőkön 5-10 ezer euróért. És majdnem leesett a falat (bikini) azokon, akik még ennél többért mutogatták magukat a yachtokon, “hátha benne leszek a tv-ben…”. Aztán a verseny végeztével szépen leterelik őket onnan, mert a hajót és őket is csak bérelték, és örülhetnek ha taxival elviszik még őket a 30 kilométerre lévő nizzai reptérre, mert maguktól még oda sem találnának el.
Szóval mindent láttam, el is fogadom, az ő dolguk, az ő pénzük. Én csak autóversenyt szerettem volna nézni. És aki velem együtt erre vágyott, na minket hagy cserben ez a sorozat. Mert egy fontosat a csiri-viri közepette elfelejtenek. Az, hogy milliárdos nagyságrendben dollárt osztanak, oszthatnak szét ebben a sportágban, az kizárólag nekünk köszönhető. Nekem, nektek, akik megvesszük azt amit reklámoznak az autókon, amit előállítanak azok, akik ebben a szakágban érdekeltek, és még fizetünk is érte, hogy nézhessük, a tv szolgáltatónak. Éppen ezért van jogunk már szólni, hogy versenyt szeretnénk, és nem “ksh adatokat”… Persze az is igaz, hogy Rolex órát a büdös életben nem veszek, ott lehet felőlem minden boxutca végén, de már én is adakoztam olyanért, amit itt reklámoztak… Még ha csak pár szem tic-tac cukorka volt…
De ezzel én is szavazati joghoz jutottam, és tényleg a viccet félre téve, valaki szóljon már nekik, hogy versenyt akarunk látni.
No, ezek után erőszakoltam meg ismét magam, és alig két óra agykezelés után, újból készülék elé ültem, és jött az Indy 500… Lélekben felkészültem, hogy 200 unalmas kör lesz, néhány kicsúszás, mert ezt táplálták belém. Lesz egy-két helyi menő, lesajnált ex F1-es pilóták, és Alonso… Kétségtelen, hogy óriási marketing fogás volt a spanyol, kétszeres Forma1-es világbajnok indítása, bevallom, magam is elsősorban miatta ültem tv elé… És még pár száz millióan világszerte.
És elkezdődött… Nyomták rendesen, és azt vettem észre, hogy érdekel a dolog. Érdekel, mert nem kaptam se több, se kevesebb információt, mint amit a helyzet igényelt. Nem űrautók voltak, és nem is a legszebbek, de baromira mentek, és ami fontos, versenyeztek. Láttam előzéseket, méghozzá nem is akármilyen manővereket. És azt vettem észre, hogy nem is veszek észre semmit magam körül, de a versenyből sem azt, hogy már lement nyolcvan kör…
Azt láttam, hogy közel félmillió ember a helyszínen, és minden arról szól, hogy őket kiszolgálják. Egyik sem szmokingban, lehet csak kolbászt ettek, de ott volt az egész család. Még ha nem is a lelátón, mert amíg a versenyért kilátogató barát, vagy férj jól érezte magát , addig a barátnő, vagy az asszony egy brutális színpad előtt kedvenc DJ-re vonaglott vagy tízezred magával. Ott az ovál pálya közepén… És nem 5 és 10 ezer dollárért… Talán, ha 5 százalékáért, de abból az egész család.
De visszatérve a pályára, persze volt dráma, hatalmas balesetek, de ez autóverseny. Igen az, mert láttam. Itt bizony háromszázas átlagsebesség felett, egymásnak feszültek a felek… Láttam a manővereket körbeforgó kameraállásból az autóról, ültem az autóban a fejkamera segítségével, és bevallom élveztem… Magával ragadt. Pedig csak körbe-körbe mentek. Mentek? Repültek!
És kezdtem valamit érteni. Imádták a helyszínen, én meg a tv előtt, hogy versenyeznek. És a közel 30-as mezőnyből akárki nyerhet, nyerhetett volna. A tudás és a bátorság döntött, és kicsit kevésbé az autó. Itt nem az számít, ki ül abban a 4, maximum 6 autó egyikébe, akiből bajnok lehet, a többi csak statiszta. Itt lesajnált volt F1-es pilóták olyant meccseltek a helyi menőkkel, hogy tátva maradt a szám. És ez így ment 200 körön keresztül. Akkor is mértékkel, de mindenből kaptam, amikor sárga zászló volt.
Nem maradtam le semmiről, illetve lemaradtam volna, ha nem látom… És nem bántam meg. Közel este fél 11-kor volt vége, és azt vettem észre, hogy olyan érzésem támadt, hogy miért? Még néztem volna… És eszembe sem jutott, hogy délután volt, az egyik általam is leginkább várt Forma 1-es futam. Csak ma, amikor úgy döntöttem, hogy ezt megírom.
Alonso, amíg ment, fantasztikus volt, bizonyította, hogy Isten adta tehetség. És most ezen írás lényegi részében részletkérdés, hogy mi lett volna ha… Ez a Honda dolog is lerágott csont, nem szándékosan csinálják, miért bántani őket, hisz stressz alatt a legnehezebb kiválóan dolgozni… Mi magyarok tudjuk ezt. És azért halkan jegyzem meg a győztes Sato motorja Honda volt. Ja, három elfüstölt, nem ez így nem jó, hanem egy Honda motor nyert…
Engem meggyőztek az amerikaik, és remélem meg fognak győzni. Ugye az idei évtől a Forma1 tulajdonosi köre is “amcsi”, a Liberty Global. Talán eljut hozzájuk az én, a mi véleményünk is, és újra élvezhetővé varázsolják a Forma1-et. A példa adott, és ennek reményében ülök le a következő futam előtt is a tv elé, mert a remény hal meg utoljára… De az IndyCar is szerzett egy újabb hívet magának.